Felhívás!

Vidd magaddal a táncot!

2021. április 19., hétfő. Egy 31 éves édesanya öngyilkos lett. Úgy döntött, nem szeretné folytatni földi életét, nem akar tovább élni. Ugyanezekkel a gondolatokkal kezdtem egy évvel ezelőtt egy ugyanilyen borús hétfői napon a jegyzetemet, akkor 16 éves lányról, aki azóta már az angyalokkal kergetőzik.

Kedves Ági, remélem megnyugodott a lelked, végre olyan helyen vagy, ahol átjár a boldogság, ahol a könnyeid már nem folynak, békére találtál. Nem ismertelek, és mégis üzenetet akarok hagyni neked, mert itt ülök egymagamban, és nem találok szavakat. A lelkiismeretem gyötör, és azon gondolkodom, ha barátok lettünk volna, ha együtt táncoltunk volna egy csoportban, vajon észreveszem, hogy segítségre van szükséged?

Soha nem találkoztunk, de én mindig néztem mosolygó arcod a nézőtérről, miközben te színes szoknyáidban pörögtél. Nem ismerem a történeted, nem tudom, hol születtél, mikor tetted meg első lépéseid, mi volt az első szó, amelyet kiejtettél a szádon, mik voltak az álmaid, hova szerettél volna elutazni. Semmit nem tudok rólad, mégis annyira bánt a döntésed. Sajnálom, hogy úgy érezted, nincs melletted senki, amikor a legnagyobb szükséged volt rá. Sajnálom, hogy nem osztottad meg a pároddal a bánatod vagy a csoporttársaiddal. Ők ott lettek volna melletted, hidd el.

Sajnálom, hogy a barátaiddal sem osztottad meg küzdelmeidet, és a legfőképp azt sajnálom, hogy a kisfiad mosolya sem adott neked erőt, hogy küzdj. Sajnálom, hogy már nem vagy itt, hogy segíteni tudjunk rajtad. Amíg én hétfőn a szokásos reggeli kávémat szürcsöltem, körülötted és benned összeomlott a világ, és úgy érezted, az öngyilkosság az egyetlen megoldás. Haragszom magamra, haragszom a világra, mert annyira el vagyunk foglalva saját gondjainkkal, hogy nem vesszük észre, mi rejtőzik az álarc mögött.

A kérdéseink, amelyek gyötörnek, válasz nélkül maradnak, a döntésed ellen már semmit nem tehetünk. Hogy mi mindent hordoztál magadban ezekből az évekből, igazán csak te tudod, de biztos vagyok benne, hogy ott leszel sokak számára egy halk szóban, egy dalban, mit a szél sodor, egy mezőségi forgásban, és ott leszel egy véletlen pillanatban, ahol még minden szép volt.

Táncolj, és vidd magaddal a táncot is!

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2021. április 22., 10:30
    ÉRTÉKELÉS: 7

    Ha majd elmegyek,
    őrizd, ami voltam.
    A köveket,
    amikben elbotoltam.
    A fényeket,
    mik sajogtak, miket hittem.
    És ne félj majd,
    a kínokat magammal vittem.
    Mindent, ami fájt.
    Éhes éjjeleket,
    keserves homályt.
    S itt hagyom a szépet.
    Amit vágytam,
    ami éget.

    Ha majd elmegyek,
    őrizd, ki szerettem volna lenni.
    Őrizd,
    hogy ne féljek elmenni.