Felhívás!

Végig a magyar ábécén

Fiatal(abb) koromban, kezdőként természetesnek vettem a számadásaimat. Tanárként, majd költőként, íróként, valósággal hozzászoktam a számvetésekhez.

Anyunak, anyánknak írtam az egyetem befejezése utáni katonaságtól: falura kerültem, Korondra, líceumba, és a népe­met fogom tanítani mindig.

Ezt elmondani könnyű, de vajon mi és mennyi a való? Amikor odatapadtam 23 évre Budapesthez, át kellett élnem az árulás vádját újból. Ki mit árul el nemzeten belül? Aki nem tud számadást tenni, az adni se nagyon. Visszatértem a magam valóságába, Székelyföldre, Erdélybe, haza. Most itt ülök Uzonban, és ismét a számadás asztalánál. Igaz, most nem gyötör a lelkiismeret a falum előtt, mint 2010-ben. Vajon kinek fordult meg akkor, azon az estén, hogy is volt képe ennek az embernek hagyni csapot, papot, és elmenni? El lehet hagyni anyánk, apánk sírföldjét, falombjait?

Uram Istenem, nem vétkezhettem annyit, hogy ma is eszembe jusson a vád, a létező vagy az idegen. Érveim, az argumentumok előttem az asztalon, a könyveim egy kis része. A jog fölmutatása, akár a katolikusoknál az Úré. És most Uzonban átlobban illatos vádként ajtótól ablakig a másik vád, Bordos, gyermekkorom áldott kis falucskája a Kis-Küküllő mentén.

És ismét az önvád: Bordos annyira az enyém volt, akár karácsonyonként a kisded Jézus a bölcsőben, kit őriznünk felváltva, az volt a legnagyobb megbízatás, szent feladat. Ha Uzonnak minden göröngye, kerékvettetője a magaménak tekinthető volt s ma is az, hogyan számolok el Bordoson e faluárulással? Csak és csakis az lehet elszámolásom érvelése, szívem érverése, hogy egy népet szolgálok nagyon nagy bajában, ceruzával és fennhangon, ott is, emitt is.

Az író kötelességérzete már maga is elszámolás. Önnyugtatás? Az is lehet. Tanár bácsi, tanár úr, én készültem – mondta nem egy tanítványom amaz őt esztendő alatt, míg magam is készültem. Most ez lenne a pont a megnyugvásom után?

Lehet sok szülőfalum is immár. Hitvány emberi hatalom riogatja azok fiait, nekünk készülnünk kell, a legrosszabbra is; megmaradásunkra, a legrosszabban is. Csakis így lehet nyugtom, nyugtunk, még idefenn, földszinten. Önnyugtatás? Hazamenekültem, itthon az ők szemében ott a hála, a megnevezhetetlen. Bordostól Uzonig, végig a magyar ábécén.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2019. március 27., 10:47
    ÉRTÉKELÉS: -1

    Sületlen viccelődés
    *Az „electrica”értelemtől duzzadó gazdái és gondtalan alkalmazottai, egy elég sültelen tömegvicceléssel készültek április 1 – re.
    •A tavaly október – november óta csak nagyon mélyen alábecsülik az egyes fogyasztók adós állását, közben bíztatnak, minden nemsokára egyenesbe jön. Aztán most 15 – én kelt és jó későre kiküldött levéllel, fenye-gető hangon sürgetik több 100 lejes hátralékok azonnali befizetését, még a hónap vége előtt. Sőt azzal is fe-nyegetnek, hogy a hónap vége előtt egy újabb számlázással minden ki egyenesbe jön.
    *Egy szó sincs arról, hogy a szerényebb jövedelműek hiába örvendeztek a szolgáltatás jutányosabbá válásán, még részletben sem teljesíthetik a 350 lejes hátralékukat. Pedig a szerződésben régebb néha szerepelt, hogy a 250 lejesnél nagyobb adósságot részletezni is lehet.
    *A fogyasztóvédelem most jöhetne, ha nem lenne szokása szerint részeg, s megvizsgálná a helyzetet. Van mit. A szolgáltató nem olvassa le az órákat, nem tudja a címünket, miért kevés a tájékoztató ablak, miért vonják a vállukat, ha kevesebbet kérnek, mint máskor, s ha ők késlekedtek az összesítéssel, akkor minek sür-getik a befizetést, régebb 45 napot hagytak türelmi időnek, most egy héten belül kell, s a hónapban még egy-szer…
    *Nagyon derék. Csak meg ne szokják.

  • User
    Dátum: 2019. március 27., 10:11
    ÉRTÉKELÉS: -2

    Te imátkozol a fogyaszto védökhöz, de ezek a kölcsönadokhoz barátok, egyességben minden sarkon kinájják a segitséget.
    Tik montátok maragyunk az elektrikanál, mert ott tejjes a szogálat. Hát elég tejjes, hogy még bé is csapnak ha kell.
    Még meges fejnek, ha medü vagyes.
    Fogagyunk a szánkot es bédugják!