Mindenféle
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A világ nem úgy mendegél elébb, hogy minden mozdulatáról beszámoljon nekünk. Azzal is halad, ha egy macskának sikerül kiépítenie a pince torkában a maga fészkét. A többi kevésbé fontos. Egyébként nem minden elsőbbségi fontosságú, ami többet nyom öt fontnál a latban.
Három kisgyerek a családban. Mondhatnám, virágok az erkélyen, de azt csak tavaszodván. Most, karácsony „szent szenvedelme” után, újesztendő vagyon. Hogy miért szenvedelem is a legszebb ünnep, azt még én sem tudom. Igaz, az ének szerint megszületett megváltója a bűnös világnak. Nosza! De nem firtatom, miért kell az egész világmindenség urának beavatkoznia a maga teremtette emberiség jobbulásáért.
Ami mindenképpen meglepetés, hogy a fiamék egy jó távoli faluban vásároltak egy kiskutyát. Aranyos teremtés, a három gyerek dédelgeti és vigyáz rá, mintha az lenne a „negyedik” a családban. Három hónapos, kistermetű, szelíd kis szaglászó. És ami örvendetes, hogy nem nő meg. Kistermetű, természetű, ami a kis lakásban szempont.
Karácsonyfa a három gyerek fölött, fiatal szülők, na és a kis kutya. Mindenki egészséges, fél szemmel a kutyát vigyázzák, aki egy sarokban fekvő rongyon alszik. Nos, így kell karácsonyt építeni, valahogy így, befogván a magunk s a mások lelkét egy angyali fogatba, aztán elsüvít hidegben is az öröm az erdők aljáig, onnan vissza a kristálytiszta lakásba, ahol szőnyeg nem maradt mára. A kölyökkutya életmódja is szempont. A lakás akár egy játékboltban berendezett baba-szerkezet. Mit tudnék ajánlani cserébe az élményért? Megközelítőleg se tudom. De viszem ám a látványt, a képeimet, ujjbegyeimben is, amint beszélgetés közben babráltam, simogattam Boldizsár lábait a kanapén.
Az utcán jön egy ismerős fiatalember szembe, boldog új évet. Az lesz, köszönöm, miközben teljesen üres a város.
– Jön az új év – magyarázza –, nekünk is van Orbánunk, a románok kormányfője is Orban, de egy ékezeten nem akadunk fenn ugyebár. Nézze csak! Ott jön az a fiatalember. Látja? Na, az a múlt hónapban doktorált.
Mellesleg én is megszólalok, hogy miből doktorált?
– Miből? – És vigyorít. – Hát az apja spórolt pénzéből. Nem is mondtam senkinek, átírtam Petőfi egyik lelkesítő versét, meghallgatja?
Mit tehetnék, gondolom, miközben haladok a „gyermekváram” felé.
– Így szól, lehet, hogy ismeri: Fényesebb a láncnál a kard,/ Te csak az igazat akard. Na? Jó?
Ráhagyom magyarázat nélkül, noha jobban cseng Petőfinél az éppen kicserélt sor, hogy jobban ékesíti a kart, de hagyjuk legalább a többit eredetiben, karácsonyi szent szenvedelmemben. Beereszkedtem, mindjárt ott vagyok a gyermektelepen. A nyári vakációban újraépítették Eger várát a fiúcskák, átlagéletkor 11 év. Azt az útépítők elrontották, de sok a hulladék anyag máig, építeni kezdtek valami újat. Elvégre a teremtés is hat rettenetesen hosszú napon át folyton tartott. Ma karácsonyi, új évi vakáció. Az ismerős levált rólam, mielőtt beoldalogtam fényes délben az „építkezéshez”. És ott van a kicsi fiú, mármint az egyik a négy közül! Le van guggolva, de fenntartja a mosoly.
– Csókolom, meg tetszik nézni?
– Persze, azért jöttem be ide.
– Tetszik látni, ez az oldal ágakkal beszőve, aztán ez lesz a tető és a külső oldalfal. Ide kell majd beterelni a lovakat a tető alá…
Karám készül az állatoknak. Ahogy nézem, úgy egy négyzetméter. Ezek a fiúcskák senkit nem akarnak födél nélkül hagyni ebben az ideges, változékony időjárásban. Fiaméknál (immár: 5+1) is tető alatt a maroknyi kutya egy sarokban. Az is dédelve. Ez a fontosabb, igen. Gyerekek gondoskodnak várfalakról, igaz, egy-egy ágakból font fal akkora, mint egy bevásárló kosár feneke, de a fal a fontos, a tető s a födél az élet védelmére.
Hogy ki mennyiért doktorált, az nem fér a fonott tető alá. Ó, legyen áldás a béjövőre, béke a kimenőre!