Taps az elárusítóknak. Vagy mégsem?

Adott egy lány, aki öt hét után kicsit besokallt a karanténból, és úgy döntött, elhagyja a falu határait. Megelégelte, hogy otthon ül, a két hónappal ezelőtti fizetése meg a pénztárcában (ül), hát úgy határozott, felkerekedik, és jól elkölti. Felöltözött, nem felejtette el a gumikesztyűt, maszkot sem. Kitöltötte gondosan a papírját, miszerint megy, és bevásárol az alapélelmiszerekből (csipsz, ropi, üdítő az otthoni majálishoz).

Az egyik – hát nem a lakásához legközelebbi üzletet – vette célul. Remegő térdekkel, izgatottan lépett be az ajtón. „Végre” – gondolta magában. Végre valami a régi hétköznapokból. Végre lát embereket, végre vásárolgathat. A vásárlás kézikönyvének első szabályát sikerült hamar megszegnie, ugyanis éhesen tért be az üzletbe. Nemsokára tehát oda is ért a friss, ropogós péksütikhez, ezt soha nem hagyja ki.

Meglepően vette tudomásul, hogy a jelenlegi helyzetben az üzlet nem engedi, hogy az emberek maguknak válasszanak a finomságokból, egy munkást kellett a művelethez segítségül kérni. Várakozott egy ideig, de mivel ha éhes, ideges, ha ideges, jártatja a száját, hamar elkezdett pusmogni, hogy vajon mikor ér már oda valaki. Na de csak ezután jött az igazi meglepetés!

A raktár irányából sietett végül oda egy dolgozó, látszott rajta, éppen eleget dolgozott már aznap. Valószínűleg ennek köszönhetően sietve pakolta be a szatyorba a kért péksütiket. És úgy, ahogyan senki nem képzelné! A kihelyezett fogó nélkül, a ki tudja mikortól használt gumikesztyűs kezével megfogva az eledelt!

Jányunk szeme-szája elkerekedett a történtektől. Kellett néhány perc, amíg megszólalt: (szitkok), s aztán… „Járványmentes időszakban se nyúlkálj az ételemhez abban a kesztyűben, amiben a raktárban, a polcokon és mindenhol megfogod azt a terméket, amit más is…”

Tapsoljuk, ünnepeljük hát azokat, akik helytállva, minden nap kiszolgálnak minket vírus idején is! De azért figyeljünk rá, hogy tényleg helytálljanak, amikor hozzáérnek ahhoz az ételhez, amit nekünk később fertőtlenítés nélkül kell majd megennünk!