Nem én késtem, a hókotrós!

Az év első igazi nagy havazója valahogy engem is mindig úgy talál meg, mint az út tisztításáért felelős emberkéket: váratlanul. Ha elmúlik december karácsonyostól, szilveszterestől, akkor hiába zengik ezer platformon, hogy beköszönt most már a fehér tél, én nem hiszem el. Nem akarom elhinni. Kitartóan vallom, a hónak karácsony tájékán kell megjelennie, szilveszterkor eltűnnie, az év további részében pedig békén hagynia. Nem tud senki meggyőzni arról, hogy milyen jó szánkózni, síelni, sétálni a hóban. Ha kétévente ráveszem magam hasonlóra, az nekem bőven elég.

Nekem is él a fejemben az illúzió, ahogyan ülök egy hegyvidéki faházban a kandalló előtt, nyakig norvégmintás pokrócban, kezemben forrócsoki, és fülig érő mosollyal nézem az ablakon át, ahogyan szállingóznak a hópelyhek. De mindannyian tudjuk, hogy ez a festői pillanat csupán az amcsi romantikus filmekben kap magának helyet. Hogyan is néz ki ez a valóságban? Felkelsz hajnalban, fogat mosol, felöltözöl, felhúzod a bakancsot (aminek végre több értelme van annál, mint hogy jól néz ki). Ásítások közepette kilépsz az ajtón, indulnál munkába. Még nem ébredtél fel annyira, hogy rájöjj, mi a fene ropog a talpad alatt, és miért olyan furcsán világos minden. De csakhamar nyakon csap a jéghideg felismerés. Állsz az udvar közepén, látsz egy hatalmas hókupacot, esküdni mernél, hogy annak helyén tegnap még az autód állt. És itt már sejted, ma bizony elkésel.

Nincs időd az egész kocsit hótalanítani, egy-két foltot elöl-hátul-oldalt lesöpörsz a kezeddel, szétrugdosod a havat a kerekek előtt, gyújtasz, és indulsz. Ó, igenám, nem csak te, az útosztály is meglepődött ma reggel. Nagyjából olyan gyorsasággal, mint egy pótkerekes bicikli, valahogyan beérsz munkába, „nem én késtem, a hókotrós” – ezzel a mondattal magad mögött is hagyod a témát.

Napközben „kell egy kis friss levegő” szlogennel 20 perces sétákat vállalsz be. Csak délután mersz újra szembesülni a ténnyel: be kell menned a boltba, venned egy seprűt, előkeresned a fehérségben az autód. (Vagy csupán mosolyognod szépen a maszk alatt az eladóra. Innen is köszönöm, boltosbácsi, hogy seprű helyett, sepergettél!)