A derékba tört életű költő
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Magukba roskadva ültek a lócán, a szűk cellában három meggyötört, véraláfutásos férfi. Nyílik az ajtó, a nyikorgásra felrezzennek.
– Ária Hung, kihallgatásra!
A szikár, kiálló pofacsontú, mélybarázdás arcú öreg némán indult.
– Maga ott volt a verekedésen, maga kezdte el, maga, a tűz örök csiholója!
– Kérem, elismerem, ott voltam. De hát mit tehettem, csak albérlője és adósa voltam Tria Ausz úrnak, mondhattam volna nemet? Meg a bivalyerős Mánja Gern, hát vittek, sírjukban is megátkozott gazok. És azok, akik ma vádolnak, már fenték késeiket ellenünk. Most itt vagyok, oly mélyre estem, hogy alább nem hullhatok már, üdvözlet a győzőnek. Mi ez, mit akarnak? – kiáltott fel, amikor három pribék három oldalról a ruháit kezdte letépni, szétosztották maguk között, és köntösére sorsot vetettek. – Ne tiporjanak rajtam nagyon, vér-vesztes, szegény szívemen!
Lemondóan engedte, hogy megbilincseljék. De amikor be akarták tuszkolni a szűk, mocskos rabszállító kocsiba, önérzete tiltakozott, kihúzta magát büszkén, mint egy viharral dacoló hargitai fenyő. A pribékek segítséget hívtak, földre teperték, egyik a karjait fogta le, a másik a nyakára térdelt.
– Nem kapok levegőt! – próbált kiáltani, de csak nyöszörgés jött ki a torkán. –Nem… kapok… levegőt – hörögte egyre halkabban.
Akik látták, némán nézték, filmezték, cinkosan mosolyogtak egymásra. Dehogy jött bár egy lélek segítségére, dehogy tiltakoztak! Egy kacagó szél suhant el elhomályosodó, égbe meredő szemei felett. Ott feküdt, ég és föld között, bús hazátlanul, mint önmagának dermedt, néma szobra. A kiérkező mentők egyenesen a hullaházba vitték.
És mégis egy jóságos orvos fölé hajolt:
– Ne nyugtalankodjatok, még benne van a lélek – mondta. – Fél lábát, fél karját, egyik veséjét és szemét elveszítette, de él. Meggyötörve, de nem megtörve. Ahol úri sírásók és zsebrákok dúlnak, ő szavak nélkül is hirdeti a mindennapi feltámadást.