Megszületett a megállapodás

Nagy lelkesedéssel adta hírül a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek meg Romániát Szövetség – Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja Szövetség (USR-PLUS) és az RMDSZ-ből álló jobbközép koalíció, hogy megállapodásra jutottak a kormányalakítást illetően.

Részleteket nem lehet tudni, vélhetően minden félnek jól felfogott érdeke egyelőre titokban tartani, hogy milyen elveit és terveit áldozta be a megegyezés érdekében.

Nem volna rossz tudni, hogy például mi lett azzal az RMDSZ-kezdeményezéssel, hogy tiltsák meg a pártok közötti vándorlást a parlamentben, vagy hogy sikerült-e visszaverni a két másik párt törekvését, hogy kétfordulóssá alakítsák a polgármester-választást, hisz az etnikai szavazás miatt gyakorlatilag lehetetlenné válna olyan városok megszerzése vagy akár megtartása, mint Marosvásárhely.

Igaz, ha az elsőt nem fogadták el, akkor a második tárgytalan. Ha ugyanis nem sikerül megszüntetni a román demokrácia és jogállamiság talán legnagyobb rákfenéjét, hogy tudniillik a parlamentbe bejutott képviselő kedve szerint ül át abba a pártba, amelyben jobb érvényesülési lehetőséget lát, ezzel semmibe véve a szavazók akaratát és durván meghamisítva a választási eredményeket, akkor ismét arra lehet számítani, hogy a hatalomból kimaradt pártokból elkezdődik a „népvándorlás” a győztesek felé. Nem kell csak egy-két hónap, és számos szociáldemokrata párti (PSD) politikus esti bibliaolvasás után arra ébred majd, hogy ő tulajdonképpen liberális, vagy a magát progresszistának nevező USR–PLUS soraiban van a helye, és akiket természetesen – feledve ezelőtt bő egy évvel fennen hangoztatott elveiket – emezek tárt karokkal fogadnak. Így könnyen előfordulhat, hogy tavaszra annyira megerősödnek, hogy az RMDSZ harminc mandátumára már nem is lesz szükségük, és nyugodt lélekkel ki lehet penderíteni a magyarokat a koalícióból.

És ez csak egy példa a számos lehetséges beépített időzített bombából. Vajon miről született tehát megállapodás? A békéről, vagy egy tiszavirág-életű tűzszünetről?