Felhívás!

Lelkünkben ünnepelve

Gondoljuk bele, mi történhetett volna, ha a határokat 1920-ban etnikai alapon, igazságosan húzták volna meg… Mekkora lenne ma Magyarország! Akkor ma Orbán Viktor legalább húszmilliós lakosú országnak lenne az elnöke. De a „nagyok”, az antant-hatalmak arra törekedtek, hogy a közép-európai népek soha ne legyenek képesek erős kulturális, katonai, gazdasági országgá fejlődni. Senkit nem zavart az, hogy a határozataikkal, az ország határainak megváltoztatásával a magyarság nagy részét a szomszédos országok területeihez csatolták.

Az anya-Magyarország, szegény ott maradt Európa közepén, árván. Az antant és a pánszlávizmus célja az volt, hogy Magyarország soha ne állhasson a saját lábára, tehát ne erősödjön, maradjon meg a távolság Nyugat és Kelet között. Az igazságtalanul szétszakított Magyarország nagyon sokáig csak sebeit „nyalogatta”, miközben a szívünk mélyén reménykedtük, hogy lesz isteni igazságtevés. Nem lett.

Az EU-hoz való csatlakozással azt gondoltuk, végre szép idők jönnek. Mi, székely-magyarok abban bíztunk, hogy legalább az EU-n belül lesz majd egy igazságos kiegyezés. Nem így történt. Az Európai Unió keresztény „értékekre” hivatkozik, de ha a magyar emberek szenvedéseiről van szó, akkor az EU-s fülek, szemek rendszeresen bezáródnak. Teljesen érthetetlen, hogy az emberi jogokra olyan nagyon érzékeny „nagy nyugati demokrácia” nem érti, nem támogatja, és csak úgy elsiklik a mi autonómiatörekvésünk mellett.

Március 15-re csak lélekben készülünk, a „koronavírus” miatt csak így ünnepelhetünk. Így, több mind harminc évvel a kelet-európai, országunkban végbement „felfordulások” után ideje lenne felébredni – azt hiszem, ideje kézbe venni az itthoni magyarok: a székelyek sorsát.

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy

Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások