Egy végtelenül szomorú ügy
Közérdekű közlemények, álláspontok, fontos tudnivalók, pályázati felhívások.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Ha az ember Copacabana csodatengerpartja környékén születik, ahol nyüzsög a sok né… pardon, fehér–afro–brazil–amerikai, persze, hogy gatyára vetkőzik, és kergeti a labdát, amíg valamelyik menedzser el nem viszi egy helyi klubba, majd átröpíti Európába, hogy színt hozzon az ottaniak erőfocijába. De ha a zord sors a finn végtelenbe küld a gólyával, kivel focizzál, ha a legközelebbi halászfalu ahajt van vagy harminc mérföldre? Vagy türelmesen kutyagolsz odáig, vagy szaladsz, hogy ne dideregj, és megtörténik, hogy nem Forrest Gump lesz belőled, hanem Paavo Nurmi. Az a fenomenális finn futó, aki inkább kronométerrel a kezében versenyzett, azt nézegette, mert begörcsölt volna a nyaka a mind hátratekergetéstől, ha vetélytársait akarta volna ellenőrizni. A helsinki stadion bejáratánál szoborba meredve néz le mireánk, arca a finn tízmárkáson is ott díszelgett, amíg ránk sózott északi rokonaink is be nem léptek a junckeri diliházba.
Nos, ezt a Nurmit letiltották a Los Angeles-i olimpiáról, mert egy évvel azelőtt egy amerikai versenyen elfogadott egy 250 dolláros pénzjutalmat. Mondjuk, akkoriban az majdnem húszszor annyit ért, tehát 5000 dollár, egy Csíki negyedi garzon konyhájának az ára. Ugyanis a sportot amatőr szinten művelték, a nagy versenyeken a szervezők biztosították a szállást, a kaját, az útiköltséget, és slussz. A teniszben ugyancsak.
A hatvannyolcas világfelforduláskor jött el az ideje a képmutatás elvetésének, és végre elindultak a nyílt-open turnék, ahol profik és „amatőrök” együtt versenyeztek. Mert hogy a csodába várjuk el Pistától, hogy lehúzzon nyolc órát a IAIA-ban, és aztán kibekkelje Maradonát? Ez a hazugság ment mifelénk is, haszonnal, mert a románok az úgynevezett Universiade-versenyeken mindig a pódiumon feszítettek. Persze, mert míg a nyugatiak valóban amatőr diákokat küldtek, a román csapat gyakorlatilag a válogatottat jelentette, de papíron mind diákok, tanárok, edzők, diplomás dolgozók.
Én például együtt építettem a szocializmust a marosvásárhelyi vegyi kombinátban Mureșannal, az akkori nagy ASA róka-csatárával. Én ketteskategóriás vegyi operatőr voltam, neki megvolt a hatos, persze, azt sem tudta, merre leledzik a kombinát. Ilie Năstase kapitányi fizut kapott bakáéktól, miközben a tengeren túl nyerte a trófeákat (ma tábornok). De Jenei Imre is. Szánalmas!