Kincseink egyik könyve

A sánta postás azt mondta egykor a falunkban, hogy az ő lába közkincs. Sose nevettük ki semmiért, mert egyetlen volt a faluban, lába is egy volt. A másik, az fából, s a második világháború miatt. Közkincset kinevetni tilos, megnadrágolás terhe mellett.

Netye Zoltán Pál remek könyve („Jaj, de lelkem nem tud felrepülni…” Pogánynak mondott kultuszhelyek Európában) közkincs ám. Valljuk hát közkincsnek azokat az ősi emlékhelyeket, amelyeknek megismerése mindig valahogy megnyugtat esténként, hogy hiszen vagyunk magunk is szentség a történelemben, letagadhatatlan még Erdélyben is, pedig emitt ugyanvalóst… Szóval „a szakrális terek rendszerben és nem önállóan állnak”, írja előszavában a szerző. És sorjáznak százával a kereszténység előtti és idei vésett, ásott, megépített nyomok.

Könyvében kézzelfogható, mondhatni tárgyi kultúrtörténeti emlékeket mutat be – és a remekül „megépített”, számos színes képpel gazdagon kincseskedő kötet maga is látvány. Ami a közkincs, ami kéznyújtásnyira tőlünk, az közel a szívhez, ha az öröm lélegzetelállító is Székelyföldön. Pogánykori, jókora választékban azonosítható leletek és nyomok azonosíthatók, még a szigorú kereszténység idejéből is. Sok település szerkezetéhez, eligazítóként ott egy-egy pogány áldozati szikla, sáncrendszer.

Csak mellesleg említhetem itt, mennyi kitalációval ütközünk össze életünkben. Netye Zoltán Pál könyve a valós tényekkel, áldozati helyek, vércsatornás kövek valós látványával foglalkozik; és hogy otthon érezzük magunkat a földünkön meg e könyvben, ott a maksai Óriáspince-tetőn található két kurgán is a számtalan európai, magyarországi emlék között, földbe aláépített pogány nyomok, áldozati helyek, mondhatni pogány meg szent halmok, hegyek emitt Háromszéken is.

A szerző, mint annyi más tudós, néprajzkutató, történész, fölhívja most is a figyelmet a történelmi, ásott meg épített emlékek védelmére, gondozására. Ahol temetőket, évezredes történelmi emlékeket pusztítanak, mint Erdélyben a mostani hatalom, ott mindenkinek tanulnia, figyelnie, védenie és védekeznie kell. Netye Zoltán Pál remek könyve messzire ellátó felkiáltójel. A könyvből másolom ide címét, utólagos engedelmével; a közös kincsből a közösségnek: netyko@gmail.com. Köszöntsük őt, és köszönjük könyvét!

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások