Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Így nyaralunk mi

Valaki számára, akinek a kedvenc elfoglaltsága az őt körülvevő világ és emberek vizsgálása, nincs is jobb hely, mint a tengerpart. Van itt minden ugyanis, mint a búcsúban – mondhatnánk. Gondolkodtam rajta, hogy hozzak könyvet, magazint, amivel lefoglalhatom magam napozás közben, de nem bánom, hogy nem tettem, hiszen előttem áll mindenféle magazin mindenféle témája.

A nyaralók típusai sokszínűek, és kicsit mindenik megmosolyogtat. Van a napozós, aki szigorúan fordul egyet az ágyon ötpercenként, és nagyjából ennyi mozgásból áll az egész napja. Ezzel szemben van a sportos lány, aki a napfelkeltében szalad, majd úszósapkában versenyt úszik – saját magával – estig, majd még egy szaladás, guggolószünetekkel. Van a pocak, aki enni jött. Kukoricát, málnát, az ingyen reggeliből összerakott szendvicset, chipset, csokit, halat, rákot, shawormát. Van, aki itt is tartja szigorú étrendjét, hozza a répát-zellert a partra is, és csak néha csábul el egy finom fagyis frappé láttán. Van a fotós, aki mindent megörökít: gyerekét, férjét, étkezést, alvást, fürdést, napozást, kagylót és kagylónak hitt tökmaghéjat, persze szelfizik, bottal. A riporter, aki folyamatosan tudósít az otthon maradtaknak: a szél fúj, a nap süt, a tenger hullámzik, a pacalleves drága. Van az aggódó anyuka, aki mindig szalad, keneget, etet-itat, simogat. Ezzel szemben van az anya, aki nyaralni jött, sört iszik, napozik, úszik, nem bánja, ha homokos a gyerek szája. Van a táncos, aki három zeneszámra ropja egyszerre, a hisztis, akinek semmi sem tetszik, hiszen nincs napágy; ha van, a napon van, de semmiképp jó helyen.

És a kedvencem, a figyelemzavaros. Medúzát fog, majd mutogatja mindenkinek, feje búbjától a lábujjáig keni magát iszappal, ki nem hagyva a bugyi-fedte területeket, majd forog, pörög a napon, mindenképp úgy, hogy kerülgetni kelljen. Énekel és táncol, kiabál, fel-alá járkál.

És van az olyan, mint én. A falfehér, pillanatok alatt piruló székely lány, aki kétpercenként fújja, keni magát. Napozna, de leég, árnyékba menne, de fázik, így húzogatja a napágyat, félig a sátor alá, majd teljesen, aztán ki a napra. Fején kendő, azon kalap, a lábfeje már hámlik, a füle fáj a huzattól. De mire hazaér, ugyanolyan fehér lesz, ahogyan érkezett.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások