Hirdetés
Hirdetés

Ideiglenesnek szánt búcsú az olvasóktól

Egy szép korszak végére érkeztünk. Huszonhárom évig működő rovatunk utolsó darabja ez. Hadd idézzük fel ez alkalomból a kezdeteket!

Kocsis Károllyal, a Székely Hírmondó alapító főszerkesztőjével Alsócsernátonban találkoztunk első ízben, az RMDSZ autonómia iránt elkötelezett szárnya tagjainak fórumán. Akkor, 1998. szeptember 12-ét kaptam felkérést Karcsitól arra, hogy Anyaországi figyelő rovatcím alatt írjak hetente egy rövidke jegyzetet a belsőmagyarországi politikai történésekről. 1999-ben meg is indult a rovat, mely ez idáig működött, nem zavarta meg sem a hetilap napilappá változása, sem a tulajdonosváltás.

Jó érzés volt e csapat tagja lenni, jó érzés volt az anyaországot is megjárt, aradi magyarként az anyaországi politika aktuális kérdéseiről szólni a székely olvasóknak címezve. Székelyföld nemcsak a nemzet köztudatában a Kárpát-medencei tündérország. Valójában is az. A globalista tudatipar mindenütt roncsolja a szakrális népi tudást, az emberközti viszonyokat, a nemzeti önbecsülést, a keresztény erkölcsöt, de a romlás Székelyföldön kisebb, mint másutt.

Nem véletlen, hogy az elvándorlás mellett megjelent a visszavándorlás jelensége. Sorolhatnám azokat az ismerőseimet és barátaimat, akik karriert építettek, presztízst, szaktudást szereztek a messzi Amerikában vagy Nyugat-Európában, majd Székelyföldre visszatértek, mert úgy látták, hogy itt a legalkalmasabb a légkör, a közösségi szellem arra, hogy gyermekeik megfelelő szocializációban részesüljenek.

A búcsú pedig, úgy gondolom, csak ideiglenes, jó esélyét látom a folytatásnak. Ennek formáját, keretét még nem ismerjük. Annyi biztos, hogy szórványban élő magyarként Székelyföldre, a „kicsi anyaországba” látogatni lelki feltöltődést jelent, mint ahogy az is, ha Székelyföldre üzenhetünk az anyaországi véreink viselt dolgairól heti rendszerességgel.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2022. december 31., 13:15
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Ajtónk előtt…

    Ajtónk előtt kopogtat a holnap
    az Ó évre nem tudjuk mi jön
    Új esztendőnk talán békét hozhat
    megállíthat háborút közönyt…
    Gondok között tépelődsz tudom
    hiányok közt telnek napjaid
    úgy kellene a csend a nyugalom
    a megnyugvás a derű és a hit
    reménykedve tárd ki hát az ajtód
    engedjél be talmi örömöt
    Társad felé találd meg a hangot
    Vele várd a békésebb jövőt
    nyújts a kezed ha igényli ha kéri
    ajándék az igaz SZERETET
    GYŰLÖLKÖDVE nem tanácsol élni
    jóságoddal szenteld meg helyed…