A derékba tört életű költő
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Szeretek enciklopédiákban böngészni, dátumokat ellenőrizni, melyik napon mi történt, egybeeséseket keresni. Akármennyit kutattam, az én születésnapom csak annyiban nevezetes, hogy akkor hunyt el a cipzár feltalálója. Ha írásaimmal úgy tudnám az elméket nyitogatni, mint az ő találmánya nyitja-csukja a szvettereket és slicceket, nem éltem hiába.
Sebaj, menjünk vissza száz évet, lássuk, mi történt a gyászos 1920 nyarán. A szovjet kormány elismeri Lettországot. Egyem meg a szívüket, milyen nagylelkűek voltak! Aztán azon nyomban bekebelezték a dicső Szovjetunióba. Kérésre, persze. Nem azzal kezdte általában Sztálin a beszédeit, hogy „Köztudott…”? Ember legyen volt a talpán, aki mert rákérdezni: „Ugyan biza ki köztudja”?, mert a feje repült (vagy a fejébe egy golyó).
Aztán összeszorul a szívem, mert pontosan egy évszázada Kelet- és Nyugat-Poroszországban népszavazással döntöttek a helyiek, maradnak a szegény, megalázott Németország alattvalói. Két belga városban is megkérdezték az embereket, kit, mit akarnak. És Karintiában. Hogyan szavaztak volna Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Szalonta polgárai? És Erdély? Ám a nagyok nem tartották fontosnak az efféle érdeklődést, mert ugye „köztudottan” alig vártuk, hogy Bukarest diktálja a smeker, deszkurkáló új életstílust.
Amint nincsen rózsa tövis nélkül, úgy élet sem sport nélkül, volt hát olimpia Antwerpenben. Na, nem mindenkinek, mert Németországot, Ausztriát és Csonka-Magyarországot kihagyták. Elegáns, úri módszerrel. Nem zárták ki őket az olimpiai mozgalomból, csak a szervezők nem hívták meg, büntetésként, hogy a nagy öldöklésben ügyetlenebbnek bizonyultak. Éppen csak csapd le, csacsi próba nem volt, mert kötélhúzás, az igen. A verduni lövészárkokban és a spanyolnátha-kórházakban edzett sportolók olyan gyönyörű eredményekkel nyerhettek aranyérmet, mint 10,8 mp 100 méteren (a norvég Haaland labdát vezetve elszáguldana mellette), 725 cm távugrásban és 2 h 32 perc maratoni futásban (ma egy női maratonista egy szerelmes novellát elolvashatna, amíg bevárná őkelmét).
Menhelyeken éhező, csonka-bonka emberek. De nem azzal vigasztal Jézus, hogy inkább csonka-bonkán az élet útján, mint ép lábbal és gonosz szívvel a pusztulás felé?