A derékba tört életű költő
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
75 évvel ezelőtt, 1945. szeptember 26-án hunyt el Bartók Béla. New Yorkban, hazájától távol, mert nem tudta elviselni a gondolatot, hogy hazáját a legsötétebb diktatúra cinkosává tették némely kortársai. Nem a zenéjéről írok, hiszen a jegyzet betűje azt úgysem idézheti, hanem a bartóki modellről. Illetve néhány szerény gondolat csak, az olvasónak inkább ajánlom Csoóri Sándor gyönyörű esszé-tanulmányát, Tenger és diólevél a címe.
Nagyszentmiklóson született, mint Révai Miklós, a nyelvtudós, mint Makai Ödön, József Attila sógora és gyámja, és sajnos mint Gheorghe Funar, szóval egy olyan vidéken, ahol a volt Monarchia szépje-rútja vegyült. Négyéves korában már mintegy negyven dalt elpötyögtetett a zongorán. Ő a testvéri jobb nyújtását választotta a gyűlölet helyett, volt is fejfájása emiatt. Kezdetleges fonográffal járta a falvakat, rögzítve a parasztemberek egyszerű éneklését.
Ioan Bușiția belényesi rajztanártól román nyelvórákat vett és gyűjtötte a román népdalokat, mielőtt ez román zenetudósoknak eszébe jutott volna. De szlovák folklórt is. És arabot, mert Afrikát is megjárta, azzal a meggyőződéssel, hogy a mindenkori ember szíve legmélyén jó és békés, amíg ordas eszmék le nem rohanják, de a zenéjük, a hamisítatlan népzene tiszta marad.
„A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból,
Csak tiszta forrásból” – szól a Cantata profana szövege, a szarvassá vált fiúk története – Szervátiusz Jenő megrázó alkotásban ábrázolta a szobrász eszközeivel.
Boldog vagyok, hogy éveken át taníthattam a Plugor Sándor Művészeti Líceumban, ahol a zenei hagyomány művelése a gyerekek szemében, hanglejtésükben érzékelhető. És fiatalként néhány kilométerre Felsőoroszitól, Maros megyében, ahol Bartók a Cantata szövegét ihlető román kolindákat gyűjtötte. Volt, persze, ott is néhány hibbant hőbörgő, de én a kedves, segítőkész emberekre emlékszem, sokuknak háza etnográfiai múzeumnak tűnt.
De mindmáig nincs Nagyszentmiklóson egy nevét viselő kulturális központ, sem zenei fesztivál…