Felhívás!

Az igazság ébreszt és ringat

Visz magával ez a kor minket, engem. Nem a gondolatok ritmusa veti föl az újabb kérdést: ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg… Úton vagyok kánikulában Székelyföldön, viszen a technika négy keréken Háromszékről. Mintha először látnám így a maguk egymásutánjában templomainkat, falvainkat – csupa vágy és találkozás; vágy az elérhető turulmadaras falvak elérhetetlennek hirdetett igaza iránt.

Felsőháromszék csupán egy jókora nyújtózkodás Alcsíktól. Meg, megvan máig rendje a múltnak. Igaz, a hazugságra alapozott s kegyetlenül uralgó hatalmak tornádós rombolásként döngetnek és döntögetnek székely templomokat, a jogtalanság piramisait építik, de vagyunk, „mint minden ember, szentség, északfok, titok, idegenség (Ady Endre), és az igazságért való küzdelem ébreszt és altat.

Csíkországban hegységek terelnek mindenüvé, mert ezt a világot látnia kell mindenkinek a maga valóságában. Szent jelzővel kezdődő falvak sora, Csíkszentgyörgy, Csíkszentimre, Csíkszentmárton… és cseppet sem érzem magam látogatónak, hiszen ma László, Szent László királyunk napja van. Alcsíkban, fel és tovább Felcsíkig haladunk, övig az eleven magyar keresztény történelemben. Templomok mellett haladunk, a gyalogjárók századok óta megemelt kalappal mennek el a templomok tornya előtt. Benn a falakon Szent Lászlót ábrázoló festmények. Küzd az ellenséggel, az elrabolt leányt menekíti életét kockáztatva a szent, lovas királyunk.

Van százvalahány templom, amelyek falain ott van Ő, s van festmény, amely Őt ábrázolja, amikor megküzd a medvével is. Övéit védi, honát és otthonunkat immár ezer esztendeje. Meghala 1095-ben, amikor is vörös-fényes csillag jelent meg Nagyvárad temploma fölött. A szellem nem kóborol, csak engedi útjain az életihletet. Vajon a mostani hatalmasok csenevész vezérei azért hirdetik a medvék védettségét, hogy azok (is) ránk szabadulva, állandósítanák félelmeinket?

Szent László néhai királyunk élő napjaiban megmutatta vala az ön- és honvédelem dicső jelenét a mának is. A székelyek, akik nem mókusokkal, hanem medvékkel küszködnek, azok étrendjét s a maguk al- és felföldjét védelmezve számunkra, nyugodnánk békén magunk is aztán ebben a földben, annyi kelletlen és kegyetlen erőszakhatár között.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.