Az élet megy tovább

* Szeretem böngészni a történelmi visszapillantásokat. Íme, csupán egy fél évszázada, 1972 januárjában a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az ünnepi hurka és pulykasültek megemésztése után milyen felettébb fontos kérdést vitatott meg: hogy a művész urak nem akaróznak dekadens polgári frakkból elvtársi pufajkába átöltözni. Ugyanis csak 89 párttag van a 389-es létszámú írószövetségben, 728 képzőművész közül mindössze 57 pingál szocialistául, és – szörnyűség – alig 20 zeneművész a 183-ból komponál-cincog piros könyvvel a zsebében.

Romániában kevésbé renitensnek mutatkozott a jónép. Mert ha a háború éveiben nem volt ezer kommunista sem, 1946-ban már 700.000, két év múlva több mint egy millió taggal büszkélkedhetett a Párt. Egy évtizedre sem volt szükség a szám megduplázásához, és a rendszerváltáskor majdnem 4 millióan voltak odabent, pedig az éjjel érkező fekete kocsitól már réges-rég nem kellett félni.

* Új évi gondolatom: ha tudnánk, hogy példátlan erejű földrengés következik, vagy kitör a háború, és néhány napunk van a felkészülésre vagy a borzalmak megakadályozására, ugye, hogy rádöbbennénk, mennyire ostobaság egymást falni-marni azért, mert egyik bal-, másik jobboldali, liberális vagy antiliberális, magyar, román vagy kongói? De mit figyelt meg már bölcs Salamon? „Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre.” (Préd.8:11) Évről évre undorral hallgatom a mézesmázos szólamokat a szeretetről karácsony és újév alkalmával, mert tudom jól, másnap újraindul a felebarátot sárba taposó gyűlöletgépezet. Tessék beleolvasni a hírekbe!

* A Nemzetközi Űrállomáson (ilyen is van) tíz űrhajós – oroszok, amerikaiak, európaiak, és most hozzájuk csatlakozó három kínai – együtt szilveszterezett. A menü állítólag nagyon földies, azaz finom volt. Vajon, amikor letekintettek fölgolyóbisunkra, milyennek tűnt szemükben az a sok pitiáner versengés, bolhaküzdelem, liliputi acsarkodás? És ha majd visszatérnek, nem cibálják meg a fülüket azoknak, akiknek legnagyobb boldogságuk a békére született emberek egymásnak ugrasztása?