Asszonysors

Juli világéletében húzódzkodott a takarítástól. A szombatot tűzte ki a nemes napnak a héten, amikor kézbe ragadta a portörlőt és a felmosót. A többi napon hiába látszódott fekete hálószobabútorán a por, hagyta gyűlni szombatig. Még egyetemista korában, pénzkeresés gyanánt eljárt takarítani egy családhoz, de szemfülesek láthatták, ahogyan fülig érő álmosolya mögött a pénzt mondogatta magában, azzal erősítve lelkét a túléléshez.

No de, Juli is barátnő lett egyszer. Barátnője valakinek, akire ráfért néha a segítség az alapos takarításban. Na, nem fényezzük Julit, szorítkozzunk az igazságra: egyetlen egyszer vette rá magát, hogy jókedvűen, teljes szívből odaáll a munka mellé. Nem csak mellé na, hanem dolgozik is. Felkontyolta haját, felhúzta a szombatos tréningnadrágját, felöltötte mosolyát, ezúttal az igazit, nem az ált. Sürgött-forgott, törölt, le- és felmosott, közben meg énekelt és táncolt. A végére érve rohadt büszke volt magára, hogy jókedvűen túlélték a napot. Mert ha Julinak egyébként rossz kedve van, akkor nemcsak ő, körülötte mindenki TÚLél.

Mikor már minden fénylett és csillogott, behuppantak barátjával a szeméttel megrakott autóba, elindultak haza. Fáradtak voltak, fogták egymás kezét, de nem szólaltak meg. Gurult az autó, a járdán meg libegett egy magas, karcsú lány, miniszoknyában, pöttyös harisnyában, frissen vasalt hosszú haja lengett utána. Juli fintorgott, barátja szája leesett, szeme kidülledt, feje majdnem kitekeredett a hátra fordulásban. Csak akkor szólt rá Juli, amikor feltűnt neki, hogy bizony áthaladnak a piroson, ha nem figyelmezteti a sofőrt.

Kidudorodott egy ér Juli homlokának közepén. Szembesítette azonban magát a tényekkel: a mellette ülő ember mégiscsak egy férfi, ő maga meg lassan-lassan mégiscsak a férfi asszonya. Akkor érezte még a barátnőből való éles átváltást, amikor a két napra főzött csirkepaprikás seperc alatt eltűnt szerelme gyomrában. Ez a felismerés mélyen megmosolyogtatta, valahol tudta, hogy nagyjából ez vár rá ezentúl.