A humornak nem szabad meghalnia!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Juli világéletében húzódzkodott a takarítástól. A szombatot tűzte ki a nemes napnak a héten, amikor kézbe ragadta a portörlőt és a felmosót. A többi napon hiába látszódott fekete hálószobabútorán a por, hagyta gyűlni szombatig. Még egyetemista korában, pénzkeresés gyanánt eljárt takarítani egy családhoz, de szemfülesek láthatták, ahogyan fülig érő álmosolya mögött a pénzt mondogatta magában, azzal erősítve lelkét a túléléshez.
No de, Juli is barátnő lett egyszer. Barátnője valakinek, akire ráfért néha a segítség az alapos takarításban. Na, nem fényezzük Julit, szorítkozzunk az igazságra: egyetlen egyszer vette rá magát, hogy jókedvűen, teljes szívből odaáll a munka mellé. Nem csak mellé na, hanem dolgozik is. Felkontyolta haját, felhúzta a szombatos tréningnadrágját, felöltötte mosolyát, ezúttal az igazit, nem az ált. Sürgött-forgott, törölt, le- és felmosott, közben meg énekelt és táncolt. A végére érve rohadt büszke volt magára, hogy jókedvűen túlélték a napot. Mert ha Julinak egyébként rossz kedve van, akkor nemcsak ő, körülötte mindenki TÚLél.
Mikor már minden fénylett és csillogott, behuppantak barátjával a szeméttel megrakott autóba, elindultak haza. Fáradtak voltak, fogták egymás kezét, de nem szólaltak meg. Gurult az autó, a járdán meg libegett egy magas, karcsú lány, miniszoknyában, pöttyös harisnyában, frissen vasalt hosszú haja lengett utána. Juli fintorgott, barátja szája leesett, szeme kidülledt, feje majdnem kitekeredett a hátra fordulásban. Csak akkor szólt rá Juli, amikor feltűnt neki, hogy bizony áthaladnak a piroson, ha nem figyelmezteti a sofőrt.
Kidudorodott egy ér Juli homlokának közepén. Szembesítette azonban magát a tényekkel: a mellette ülő ember mégiscsak egy férfi, ő maga meg lassan-lassan mégiscsak a férfi asszonya. Akkor érezte még a barátnőből való éles átváltást, amikor a két napra főzött csirkepaprikás seperc alatt eltűnt szerelme gyomrában. Ez a felismerés mélyen megmosolyogtatta, valahol tudta, hogy nagyjából ez vár rá ezentúl.
Vagy a barát gyomra túl nagy, vagy a paprikás lehetett volna nagyobb, Drága Juli!