Kötelező szeretet?
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A maradék nyári melegben levett szalmakalapom mellől figyelem, mi mindent kell meghallgatnia derék-szép szeptemberünk közepén a dolgozó népnek. Itt a jelzős szószerkezetben valahogy kedvem támad aláhúzni a „dolgozó” jelzőt. Választások, szavazások közelednek ám, és mind a jelöltek, mind a szavazók a legjobbat akarják, így, szó szerint. Legjobbat azoknak, akik dolgoznak (vagy nem dolgoznak, és nem is fognak dolgozni soha tán), és hát a lehető legjobbat önmaguknak is, hiszen… hiszen.
Remek képviselőinket, szakembereinket sorolhatnám, de közismertek. Hallom ám azt az elképzelést is, hogy a hírhedt Bodok szállót át kell, át lehet alakítani az egyik képviselőjelölt szerint, aztán lakásokként benépesíteni a fiatalokkal. Mondom én magamban, hogy hiszen belakni könnyű, de hát addig s felújításkor kik állnak sorba? Kik kapják munka és pénz nélkül ott a lakást? Az őrkői városrész (mi más neve is van még?) lakossága beszáll(-ásol), új életet kezd. Na, nem munkahelyen, nem a Sapientia fakultásain.
Ige, ígér, igen, s aztán az igen de – ez a szócsalád összeáll közösségi vagy magánhaszonnal. Szóval építkezünk, és az természetes, hogy a képviselőjelöltnek építkeznie kell szellemiekben és vaskos anyagiakban is az ígérgetések mezején. Magam sietnék segíteni itt is, ott is, ám fölcsúcsosodnak emlékképeim az egykori Csíki negyed megszületésének idejéből. Ajaj, özönöltek be akkor a honfoglaló többségiek, aztán Sánta elvtárs egy őszinteségi magánzavarában kimondta, hogy bizony azok a beözönlők máig sem fizették a számlákat…
Ismét a jó felé terelem magam, s a használható emlékeimet el máig, a kampányig. Vajon a szavazási útmutatókat magyarul is írják majd? Köt, felköt, leköt, kötelesség, kötekedés – áldott anyanyelvünk. Vajon magyarul is kiírják-e Sepsiszentgyörgyön az ortodox főpapi lak megnevezését arany betűkkel? Mert annyi buktató van, s féltem a törékeny kezdőket, ne folytatnák ugyanott, ahol már annyit, de annyit buktunk itthon s magyarokként! Áldásra készen állunk felszenteletlen, megbűnhődvén már a múltat s jövendőt.