Akaratlan prófécia
Közírók álláspontja, véleménye sportesemények kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Kopogtatok ezekkel az egyedi betűkkel a mindenség termő s temető földjén. Vagy van kedvem földjéhez, és ahhoz tisztítom lábbelim, vagy hagynám, és egyre többször hagynám az egész mindenséget magában búslakodni, érettem vagy miattam.
Pokoli az ábra velem együtt és nélkülem is. Ez hát a sors, meg az erőtlen élet. Egyetlen, mert ennyi a mindenség s az emberség javára húzni a dárdát, akkor is, ha megveszel s elveszel belé. Egész életem egyetlen fellebbezés a Mindenség Urához és szót érteni egyetlen szóban, amely éle-tem nyitogatója: szabadság.
A gyengé(de)bbek a verset választottuk ostromra is, szelíd kenyérszelésre is, míg elérnénk végre az emberi szózatok titokzatos nyitogatójához. A Szabadság, amit nem elég felmosó rongyként kiteregetni a szárító kötélre, rózsafüzérre vagy akasztáshoz. Meg kell élni azt A-tól Z-ig és odabenn ám, ahol a varázsszavak lobognak, míg egyszer eléred magad is az ő érvényes ujjongását, lélek és kenyér között.
Mert a fogamzással egyidősen eredendő igazság, hogy aki a szabadságért kel életre, egyszer megéli ám azt valóságoson! Ez az életek igazi rendje.
Húszan, ha voltunk, abban a buszban, mind költők, írók, mind Budapestről.
Meghívtak tisztelettel és ragyogó arccal a jugoszláv, szerb diktatúra alól frissen ki- és felszabadult Horvátországba. Írnánk meg a nyugat s a kelet számára, nincs már mészárlás, gyilkolás az egység, azaz a nyomorult párthatalom kedvére. Ünnepel a frissen újjászületett jó horvát népesség, minden a békét ünnepli. És az én szívem meneti úton s aztán a jövetin is csak Erdélyben, érette és véle együtt dobogott, valóban szívesen. Volt tenger, kis szigetek sora, mindenütt ünnep, ének, mind a mi hírvivő kedvünk ébresztésére: szabad a dalmát tengerpart, szabad itt minden, lehet jönni. Terítve mindenütt, ének és bor a legszebb lányoktól. Felszabadultam én is, Erdélyország is talán, fel Románia is? Jön egyszer a prímás hozzám, kedvesen kérdi, mit játszhatna nekem kedvemre?
Minden sejtem egyet kívánt, ha már itt és így: Giuseppe Verdi Nabucco c. operájából a rabszolga kórus énekét, azt. A horvát prímás kezében a vonó, hegedű, szeme tele könnyel. Néztük így egymást: egymásra találtunk, könnyeztünk, mint az áldott eső. Ő már szabad, az én Erdélyem még siratni való. És az ünnepi zenekar tagjai, a sok vendég együtt zúgta a lázadó rabszolgák dalát az Adria, az egész Európa ege alatt.