Benczédi Huba Lóránt a kitüntetett
Pénteken rendhagyó eseményre került sor az olaszteleki Daniel-kastély kertjének egyi...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Furcsa érzései támadhatnak azoknak, akik belépnek a Kónya Ádám Művelődési Ház kiállítótermébe, a szűkre szabott kulturális hajlék egyetlen, ilyesmire is használható helyiségébe. Ezt az mondatja velem, hogy biza kitágul a tér, ahogy a fotókiállításra bepillant a látogató, s a falakon felaggatva látja az egész világmindenséget.
A tárlat megnyitóján hiába akartam előállni a fényképészet korábbi évtizedeivel kapcsolatos tudnivalókkal, mert amit elénk tárt a fotóművész, az egészen más, mint amit megszoktunk ettől a művészettől. Valahol olvastam, hogy immár nem is a filmet, hanem a fotográfiát tekintik egyesek a hetedik művészeti ágnak, amely korábban indult, immár külön utakon jár, s hiába erőltetik bele valamelyik képzőművészeti ágazatba, önállóan megkezdett útját ma is különleges módjai, eljárásai révén egészen meglepő irányokban járja.
Váncsa Sándor, aki régóta meghatározó tagja a művelődési ház Gyárfás Jenőről elnevezetett Amatőr Képzőművészek Kovászna Megyei Szövetségének – az egyedüli az országban – eddig festményeivel lepett meg. Ennek a fényképkiállításnak az Evolúció címet adta, ami magyarul fejlődést, haladást, változást jelent. , s meghökkentő alkotásai, kompozíciói egyrészt megrendítenek, másrészt erővel töltenek fel. Az az érzésem támadt a huszonegynéhány, egymás mellé, falra akasztott mű láttám, mintha készítőjük most jött volna haza az űrből, vagy éppen oda indulna. Tanácstalan a hozzá nem értő, honnan is kezdje a kép szemlélését, bentről kifelé képzelje el a kibontakozást, az ősrobbanáshoz hasonló csillagmilliárdokat lásson bennük, avagy induljon el kintről befelé, s fedezze fel a világűrben keringő sok-sok részecske egybetömörülését. Egyik-másik kör közepén felfedezhetni a kiinduló vagy inkább összetartó magban az eredeti fényképfelvétel nyomát, de csak ennyi. A többit a számítógép rendezi, rázza össze vagy szórja szét, az azt kezelő szándéka szerint.
A magára maradt tárlatlátogatónak jól jön az eligazító cím, a művész nagyon is érti és érzi, mit cselekedett, milyen ösvényre állította rá az alkotásaira rácsodálkozókat, az aláírásokkal becsalogatja a nézőket a maga univerzumába, egy olyan alkotói lehetőségeket felmutató körbe, amiből kijutva, a titkok megfejtésének örvendezhet a hagyományos fényképezésnek elkötelezett éppúgy, mint az újításhoz szokott fotográfus.
Váncsa Sándor fotografikái arra is intenek, hogy az akaratunktól függetlenedő számítógép meglepő segítője lehet fantáziánknak, de el is lophatja tőlünk azt, amire büszkék lehetünk: a saját álmainkat.
Ez a tárlat, de az amatőrök többi bemutatkozása is arra késztet, hogy kimondjam: ezek az öntevékeny művészemberek megérdemelnék, hogy ha évente nem is, de belátható távlatban beengedtessenek az EMŰK kiállítótermeinek egyikébe.