Felhívás!

Valóra vált álom

Valóra vált álom Kultúra

Múlt héten a Haszmann Pál Múzeum népzenetáborral kiegészített kemenceépítő kaláka helyszíne volt. Utóbbi eredményeként hétvégére elkészült a régóta tervezett ötkenyeres kemence, amelyet, amint az alábbiakból kiderül, nemcsak kiállítási tárgyként, hanem alkalomadtán használat közben is megcsodálhatnak a múzeumlátogatók. Az ötlettől a megvalósításig vezető útról az illetékesek számoltak be lapunknak.

A Nagy Bence irányításával, a Haszmann-család férfitagjai segítségével épített, szombaton már füstölő kemence létrejöttében nem kis szerepe volt Barta Csillának, a kemenceépítéssel párhuzamosan István Ildikó és Gáspár Csaba vezetésével népdal- és hangszertudásukat elmélyítő tizennégytagú szegedi, Csergő Banda vezetőjének.

 

Az ötlettől a megvalósításig

„A családdal, testvérekkel, unokatestvérekkel többször voltunk a múzeumban a bútorfestést, fafaragást tanulni. Tavaly először jártunk itt a zenekarral, hiszen Magyarországon élünk, és úgy véltem, ha erdélyi zenét játszunk, lehetőség szerint azt helyiektől tanuljuk, emellett a tájat, a vidéket is nézzük meg. Akkor unokatestvérem, a Németországban élő Sipos Mónika hajtogatta a múzeum udvarán sétálva, hogy ide kellene egy kemence. Amikor elmondtuk a háziaknak, mosolyogva bólogattak, hogy ezt már egy ideje tervezik. Ismertem Bencét, akiről tudtam, hogy kemencéket épít. Hozzáláttunk a szükséges anyagiak összegyűjtéséhez, Szegeden tartottunk egy koncertet, emellett unokatestvérem németországi egyesülete is felajánlotta a célra az ottani Magyar Napok bevételeit, és most visszatértünk zenét tanulni, illetve a kemenceépítésben segíteni.”

A pásztorfurulyák varázsában. A Dimény-Haszmann fiúk és oktatójuk, Barta Márton

Dimény-Haszmann Orsolya örömmel nyugtázta az álom megvalósulását. „Régi tervünk volt, hogy a székely házak mellé kemence épüljön, hogy a teljes portát mutathassuk meg látogatóinknak. Csilláék népzenészek, néptáncosok lévén több éve visszajárnak hozzánk tanulni, és tavaly, amikor erről beszélgettünk velük, »ráharaptak« a dologra.” Megjegyezte, a kemence nem csak kiállítási tárgyként gyarapítja a múzeum gyűjteményét, hanem azt rendezvényeken, programokon beüzemelnénk.

Helyiből hagyományosat

A Pest megyei Ürömről érkezett Nagy Bence gyerekkora óta foglalkozik kemenceépítéssel. „Fazekas-kályhás édesapámtól tanultam a kemenceépítést, aki sokfelé járt és gyűjtött a Kárpát-medencében. Mondhatni, beleszülettem a mesterségbe.” A múzeum udvarán időközben felépült kemencéről a mester szerdán így nyilatkozott lapunknak. „Arra törekszünk, hogy itteni, hagyományos kemencét építsünk, lehetőleg az itt fellelhető régi (például a kő) és új anyagok használatával, mint például az alaphoz használt cement. A modern anyagok használatánál is az a cél, hogy csökkentsük a környezetre gyakorolt negatív hatást. Ezért például bontott téglát hasznosítunk újra.” A kedden megépített alapon szerdai ottjártunkkor kezdett formát ölteni a leendő kemence. „Ma alakítjuk ki a fő formáját, amire majd fölépül a kemence kürtője, meg a hátsó gömbrésze, illetve beszerezzük az összes anyagot és előkészítjük a további munkához”, osztotta meg lapunkkal a kemenceépítő.

A Pest megyei Ürömről érkezett Nagy Bence gyerekkora óta foglalkozik kemenceépítéssel, a szakmát fazekas-kályhás édesapjától tanulta

Hangsúlyozta, a kemencét kizárólag sárral tapasztják, és ennek okáról is szólt. „A kemencét sárral, agyaggal és tömör, préselt, bontott téglával építjük. Csak a kéményt rakjuk habarcsba, a búbot pelyvás sárral építjük, ahogy a tapasztást is hagyományos anyagokkal, szalma, pelyva, agyag és lótrágya keverékével végezzük. Hogy miért sárral, nem cementtel tapasztunk? A tűzállóság végett. A téglák is sárból készültek, így egy összekötött, erős szerkezet jön létre a tűz hatására, miután összerakjuk a kemencét. Bár alapjában vízzel oldható lenne, azáltal, hogy megépítjük, majd kiégetjük, a kemence egy együtt »mozgó«, tűzálló erős szerkezetté válik”. Hozzátette, a téglából készült kemencéket kizárólag kívülről tapasztják. „Belülről nem tapasztják, mert a tégla »ledobná« a tapasztást és beleesne az ételbe. A téglákat előbb behúzzuk egy vékony sárréteggel, majd amikor megrepedezik, száradásnak indul, jöhet rá a következő réteg. Több pelyvás–szalmás réteg következik, amíg kialakul a minimum 4–5 centiméteres, megfelelő vastagság a téglán, ami erős kötést alkot.”

A népművészet bűvöletében

A székely házak mellett szombattól egy csinos, ötkenyeres kemence látványa fogadja a múzeum látogatóit. „Egy közepes méretű kemencét építünk, hogy egyszerűbb legyen a fölfűtése, illetve az egyes összejöveteleken gazdaságosan használható legyen. Úgynevezett ötkenyeres kemence lesz, amelyben azonban nagyobb társaság számára is sok minden elkészíthető”, fejtette ki Nagy Bence.

A mester beveri a zárókövet

Bence nemcsak kemenceépítő, hanem hangszerkészítő és népzenész is, amint ezt a kemence elkészülte, illetve kiégetése közben is bebizonyította, amikor a Csergő Banda tagjaival együtt zeneszóval ünnepelték a munka eredményét. „Népzenével felnőttkorban kezdtem foglalkozni, de alapvetően a népművészet az az irány, ami érdekel.”

A csernátoni kemence

Az első napokban a helyi Nagyoláh Ernő is jelen volt a kemenceépítésnél. „1962-től kőműves voltam, több magánmestertől tanultam. Szerettem, és ez a lényeg: kemencét is építettem, de a csempét is megrakom”, sorolta. Tőle a hagyományos csernátoni kemencékről érdeklődtünk.

Nagy Bence Nagyoláh Ernő kőműves tanácsait is meghallgatta

– Kiástuk az alapot, majd kővel és sárral raktuk azt ki. Körülbelül 60 centiméter magasságban hozzáláttunk a kemence aljának elkészítéséhez. A falak között maradt üreget üveggel töltöttük ki, egyrészt a jobb hőtárolás miatt, másrészt, hogy a patkány, vagy a féreg ne tudjon alája befészkelődni. Miután ezt ledöngöltük, csiszolt téglát raktunk rá a szénvonó irányába, hogy az ne akadozzon. A kemence aljának enyhe esése kellett legyen, hogy, amikor egy almát körbegurítottunk abban, kiguruljon a száda felé. Ezután kirajzolódott a kemence, majd három sor téglát raktunk vízszintesen, az utolsótól adtuk a gömb dőlését. Miután a gömböt bezártuk egy ék alakú téglával, belül tapasztottuk, miközben raktuk. A felső részét már belülről kellett kitapasztani. Azért tapasztottuk azon frissiben, hogy a rakóanyag kössön egybe a tapasszal, mert ha utólag, több tapaszt tettünk rá, pattogott a kemence. Miután ez megvolt, egy vizes ronggyal kitöröltük, hogy legyen szép. Az ajtó fölé lemezt raktunk, amivel lezárható volt a kémény működése, hogy a meleg bent maradjon. A kéményt, ha a közelben épület volt, magasabbra emeltük, hogy legyen húzása, és a lyukat is úgy helyeztük el, hogy a szél ne akadályozza működését.”

 

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.