Történelmi arcképcsarnok a Lábasházban

Önazonosságtudatot erősítő nemzeti szentéllyé varázsolták a Lábasház kiállítóterét a Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) munkatársai. Egy olyan történelmi arcképcsarnokká, ahol múltunk nagyjaival szembesülhet az oda betérő, és feltöltődhet a Somogyi Győző Kossuth-díjas festő- és grafikusművész által megidézett száz magyar hős portréjából áradó energiával. A tárlatot hétfő délben nyitották meg a művész és népes közönség jelenlétében.

Az egybegyűlteket köszöntő Vargha Mihály SZNM-igazgató nem rejtette véka alá az általa ikonosztáznak nevezett kiállítás megvalósulása által kiváltott örömét és elégedettségét. Amint abbéli reményét sem, hogy a megtekinthetőségének négy hónapja alatt özönleni fognak a látogatók – köztük iskolás csoportok is.

Nagyjaink arcképein kívül megcsodálhatók a Nemzet Művésze címmel kitüntetett alkotó grafikái is, amelyekből 41 nyomatot nagylelkűen a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozott. Március 15-én díjmentesen lehet majd belépni a megnyitón is ünnepi díszben strázsáló Kövér György hagyományőrző huszár által felügyelt kiállítótérbe. Az ünnepi hangulatot helybéli kórusok időnkénti fellépése fogja emelni.

A Magyarország csíkszeredai diplomáciai képviseletében szóló dr. Both Hajnal konzul rámutatott, Somogyi Győző hitvallása szerint a művész egy próféta, akinek Isten örömhírét és a természetben megnyilvánuló dicsőségét kell közvetíteni. A Budapestről Balaton mellékre költözött és ott hagyományos gazdálkodást folytató alkotó példája azt bizonyítja, mindenkor lehet másképpen élni és alkotni.

Várallyay Réka művészettörténész érzelemdús, szenvedélyes hangú méltatásban vallott a huszárörökséget egy kis faluban felélesztő, az értelmiséget maga köré gyűjtő, a múltban mélyen gyökerező alkotásokat létrehozó művészről, akit mindezért lelki, szellemi és fizikai síkon egyaránt hitelesnek tart.  A száz magyar hős arcképcsarnokával tulajdonképpen történelmünk 1500 éven átívelő folytonosságát mutatja be a mindenkori szemlélőnek. Folytonosságot, amelynek a gyökerei lenyúlnak a magyarság öntudatát kereső életérzéshez, ezért Székelyföldön és Kárpát-medence-szerte meríthetünk és táplálkozhatunk belőle. Hozzásegít, hogy újból tudjuk, érezzük, ez a hazánk, hogy vertikálisan és horizontálisan hová tartozunk.

A kiállítás sepsiszentgyörgyi létrejöttét nagyban segítő Tóth Norbert kurátor kiemelte, Somogyi Győzőnek köszönhetően találkozhatunk a katonahőseinkkel, akik tehetségükkel, találékonyságukkal, bátorságukkal és – ha kellett – áldozatvállalásukkal szolgálták a nemzetet. Megjegyezte, hősök nemcsak csatákban, háborúkban születnek, hanem békeidőben is. Így „napjainknak is megvannak azon katonái, akik életükkel mutatnak példát, munkásságukkal állnak ki a magyarság mellett”. Közéjük tartozik Somogyi Győző festő és grafikusművész is – mondta.

A 80. életévét taposó alkotó szerint „semmi nem veszett el, minden megvan, és helyreállítható. Csak le kell hajolni a földre, és ott van a múltunk. És él az Isten, akihez fordulunk, és akitől kérjük az újjászületést”. A megnyitó ünnepélyességének emeléséhez Tóth Andor furulyajátéka is hozzájárult.