Színek és formák világa a céhtörténeti múzeumban

Pénteken a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban nyitották meg a helyi Nagy Mózes Elméleti Líceum ötvenegy éve működő rajztagozatának hagyományos évzáró kiállítását.

Hirdetés

A múzeum időszakos kiállítótermét megtöltő közönséget dr. Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte, hangsúlyozva, a rajztagozatosok tárlatát immár több mint ötven éve a múzeum életének jeles eseményként tartják számon. „Az évek során generációk nőttek fel, egykor rajztagozatos szülők kísérik el gyerekeiket azok kiállítására, azonban egy valami nem változott: Kézdivásárhelyen mindig vannak művészet iránt érdeklődő gyerekek, akik tehetségüket, alkotásaikat meg is mutathatják a közönségnek. Számunkra ez azért is öröm, mert felnőttként a tárlat-, illetve múzeumlátogatók sorát gyarapítják” – nyugtázta az intézményvezető.

A tanintézmény nevében dr. Rancz Teréz aligazgató méltatta a tagozat „kis művészeinek” és művészpedagógusainak munkáját. „Már megszoktuk, hogy h május, akkor lázas készülődés, utolsó simítások, rámázás, tervezés, elrendezés, zsibongás van a rajztagozaton. Nem, mintha év közben nem az lenne, de a májusi láz intenzívebb. A művészet alkotó, teremtő voltával csak idén megismerkedő diáktól a szárnyait bontogató kis művészeken át az őket irányító pedagógusig mindenki lázban ég: meg szeretnék mutatni az évi alkotómunkájuk gyümölcsét. Külön köszöntöm Koszta Ervin festészet-, Fábián Kinga grafika-, rajz- és textilművészet és Szász Edit szobrászattanárok, hiszen nélkülük ez a csodálatos tárlat nem jöhetett volna létre” – hangsúlyozta.

A több mint száz, vegyes technikával készült alkotást Ferencz Éva tanárnő méltatta.

„Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a ma megnyíló tárlat száznál több munkájával a heti művészeti órákon a képzett és munkájukat odaadással végző kollégák mellett dicséri a gyermekek fegyelmét, kitartását, tehetségét, a szülők együttműködését, de talán még a nagyszülőkét is, mert nekik mindig van készen egy mese, egy régi történet, ami ideig-óráig ha legyőzni nem is tudja, legalább helyettesíti a képernyő vonzerejét, és erre manapság nagy szükség van. A munkákat nézve legyen szemünk rá, hogy lássuk a képzelet, az álmok, az érzések s hangulatok, a fantázia csapongó és megfoghatatlan világának anyagba sűrűsödött gondolatait” – jegyezte meg, majd a nyolcadikosokhoz szólt. „Végzős nyolcadikosainknak sikert kívánok az előttük álló vizsgákhoz, megfontolt döntéseket és olyan életpályát, ahol kamatoztatni tudják az itt elsajátított jártasságokat.”

A végzős rajztagozatosok a Tamás Annamária és Dezső Zelinda tanárok által összeállított verses-zenés összeállítással búcsúztak. Pál Barbara és Constantinescu Júlia osztályfőnöküknek, tanáraiknak és diáktársaiknak mondott köszönetet búcsúbeszédében, hajókalandhoz hasonlítva az elmúlt négy év történéseit. „A mi mesénk olyan közös történet, ami varázsvilágokba vezetett el. A csodahajó kapitánya, osztályfőnökünk, Kozman Mónika tanárnő nagy biztonságban hajózott legénységével az évek tengerén” – hangzott el a június 9-éig látogatható tárlat megnyitóján.