Felhívás!

Öt éve mindig első díjjal térnek haza a PADIF-ról

Öt éve mindig első díjjal térnek haza a PADIF-ról Kultúra

Lassan ötven éve alakult a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad, amely a magyar nyelv ápolását és megszerettetését, illetve a székely nép életének megismerését tűzte ki célul maga elé még az alakulásakor. Mára már számos díjjal gazdagodtak, öt éve folyamatosan első helyezéssel térnek haza a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválról, az idén pedig az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon is a dobogó felső fokára állhattak. Molnár Jánossal, a társulat vezetőjével beszélgettünk előadásaikról, díjakról, következő darabjukról.

– Hogyan és mikor alakult a társulat?

– A Diákszínpad 1972-ben alakult, Gazda József tanár úr kezdeményezésére. Feltett szándékuk az volt, hogy minden Tamási-színművet közönség elé visznek, így a szép magyar nyelv ápolását, megszerettetését, nem utolsósorban a székely nép életébe való betekintést tűzték ki célul.

– Milyen darabokkal szoktak általában készülni egy előadásra? Ki rendezi azokat?

– 1993-tól a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad vezetését Gazda József tanár úr rám hagyta, és miután a Diákszínpad repertoárjából még két Tamási-darab hiányzott, megrendeztem az Ördögölő Józsiás és az Ősvigasztalás című darabokat. Ezután új célokat fogalmaztunk meg, de továbbra is megmaradtunk a magyar irodalom remekműveinél, ezek közül válogatunk, dramatizálunk. Az évek során Örkény István, Lázár Ervin, Ilyés Gyula, Tóth-Máté Miklós, Tasnádi István, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes művei kerültek színpadra, hogy csak egy párat említsek.

– A Vigadó Művelődési Házban Karinthy Frigyes A cirkusz című pszicho-drámáját láthatjuk előadás formájában. Mesélne egy kicsit róla? Hogyan készült a darab, honnan jött az ötlet, hány szereplője van?

– A kiindulópont Karinthy Frigyes A cirkusz című novellája volt, ehhez társítottuk az író Prológus egy cirkusz-filmhez című írását, ugyanis hasonló volt a témája. Ilyenformán egy különös ötlet született, egy mélyebb üzenet, amit a közönség igényéről, a színész munkájáról, a képmutatásról, de a küzdelemről, a kitartásról, a lemondásról mondhatunk el az előadás nézőinek. A darab megszerkesztése teljesen a színészdiákok tehetsége szerint alakult, ki mire képes, ez volt az első kérdés, miután abban megegyeztünk, hogy mindenkinek tetszik a megfogalmazott üzenet. Utána következett az egyéni produkciók kidolgozása. Tizenhat diák vesz részt ebben az előadásban, úgyhogy egy diák hangtechnikusként vállalt szerepet.

– Versenyt is nyertek ezzel a darabbal. Mit jelentett Önöknek ez a díj?

– Idén már ötödik éve, hogy első díjjal térünk haza a PADIF-, utóbb már ODIF-ról (Országos Diákszínjátszó Fesztivál). Ez mindig nagy kihívást jelent, mert mindenki elvárja a teljesítményt. És ha valóban szép eredményt érünk el, akkor az a vélekedés, hogy: „Tőletek el is vártuk!”, ez egy bizonyos nyomást helyez a csapatra, rám is. Mert mi van, ha nem sikerül eredményesen szerepelni? Mindig azt mondom a diákjaimnak, hogy nem feltétlenül nyerni megyünk, csak mutassuk meg, mit dolgoztunk, mondjuk el, amit üzenetként megfogalmaztunk a többi diáknak, a bírálóbizottságnak, csapatvezetőknek.

– Számos színháztalálkozón is részt vesznek. Milyen előadásokat visznek oda?

– Mindig a soron lévő darabunkat visszük fesztiválokra, versenyekre, találkozókra.

– Mi a következő darab, amivel a közeljövőben bemutatkoznak?

– Most szintén Karinthy Frigyestől választottunk egy rövid novellát, a Barabást, és jó lenne az adventi időben bemutatni, tehát még karácsony előtt.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.