Nánia Hanna a dobogón

Hétvégén tartották a 22. Kárpát-medencei Kossuth-szónokversenyt és retorikai konferenciát, amelyen a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja, Nánia Hanna második díjban részesült, ugyanakkor elnyerte a zsűri legszebben beszélő női versenyző különdíját is. A versenyzők idén a Megfér-e egymással a politikai korrektség és a humor? kérdéskört kellett kibontsák beszédeikben.

A verseny célja a közéleti, szakmai, pedagógiai szerepekre való felkészítés, a komplex nyelvhasználat színvonalának emelése és a hagyományápolás. A megmérettetés két fordulóból állt: november 12-én a versenyzőknek egy előre elkészített, maximum hatperces beszédet kellett fejből elmondaniuk a megadott témában. November 13-án háromperces rögtönzött beszédet kellett előadniuk, amelynek a témáját a helyszínen közölték a versenyzőkkel. Hanna szépen megbirkózott mindkét fordulóval, így második helyen végzett a versenyen.

– Nehéz elhinni, mennyire rohan az idő, de ha jól számolom, lassan már negyedik éve, hogy rendszeresen részt veszek hasonló kaliberű versenyeken, számomra, mondhatni, igen nagy próbatételeken. Az utóbbi egy évben sokakban merült fel kérdésként, akár a velem egykorúakban, vagy épp felnőttekben egyaránt, hogy milyen is egy jó szónok, van-e a beszédmondásnak titka. A legpontosabb válasz számomra is az, hogy nem tudom. Mai napig nem tudom. Mert én sem vagyok kimondottan jó szónok, csupán egy hosszabb folyamat és kemény munka gyümölcseit félénken learató középiskolás – nyilatkozta lapunknak Nánia Hanna.

Tanácsként a jövőbeli versenyzőknek elmondta, a szónoklat alatt hagyni kell megszólalni a lelket, hogy a bennünk lévő tisztaság és őszinteség vezesse végig a beszéd vezérfonalát.

– Hogyan is tudnánk bármi olyanról beszélni, amihez nincs legalább egy kevéske kis tapasztalatunk, amihez nem kötnek érzések, emlékek. Éppen ezért meg kell keresni minden megadott témában, elénk tárt élethelyzetben azt a pontot, vagy gondolatot, ami mi magunk vagyunk, ami belőlünk indul ki és így már van egy alapja beszédmondásunknak. A többi meg a kreativitás – fejtette ki.

Hanna úgy érzi, szónoklatai által a világ elé tárhatja a benne rejlő csodát, és ezt értékelik a zsűrik is, így a sok munkájának a gyümölcse is megvan.