Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Művészek a bástyában

Művészek a bástyában Kultúra

A nagyajtai várnapok alkalmával az Ősök bástyájában Fekete Levente lelkész moderálása mellett tartották azt a kerekasztal-beszélgetést, melyen helyi vagy helyből, Nagyajtáról elszármazott művészek hivatásukról, a művészetekkel kapcsolatos életfilozófiájukról beszélgettek, vallottak.

Hirdetés
Hirdetés

Barta Katalin virágkötéssel foglalkozik, magát inkább álmodozónak minősítette, mintsem művésznek. Azt mondta, a művész édesapja volt, aki faragott, hegedült, ő a virágokat szereti, kézműveskedik. Ez a szenvedélye azonban nem hagyta nyugton, olyannyira, hogy munkahelyét otthagyva vágott neki a bizonytalannak – de azt mondta, sikerült, most már megél abból, amit szeret csinálni, vagyis a virágkötés művészetéből. Elvégzett egy virágkötő tanfolyamot 2019-ben, ez is segített neki. Nagy kihívásnak nevezte például a menyasszonyi csokor elkészítését, ha felkérik ilyenre, „de, amibe szívét-lelkét beleteszi az ember, annak meg kell legyen a látszatja is” – vallotta munkája sikerességére utalva. Imádja a szegfűvet és a gerberát, olykor azonban „nagy kihívás a különböző alkalmakra illő virág, illetve a szín kiválasztása” – jegyezte meg.

Benkő Klára pedagógus, a helyi iskolában tanít. Ő sem nevezte magát művésznek, inkább pedagógusnak, aki a néptánccal gyermekkorában találkozott. Autodidakta módon képezte magát, aztán néptáncoktató oklevelet is szerzett, most pedig pedagógusként néptáncra is tanítja a gyerekeket. Az iskolai néptáncoktatás fontosságát nem győzte hangsúlyozni, mint mondta, a néptáncot tanuló és nem tanuló gyerekek között óriási különbség van. „Egy táncolni tudó fiúnak még az udvarlás is könnyebb” – hangsúlyozta nem utolsó szempontként.

Péter Géza tanár a helyi Gazdag Miklós Polgári Daloskör karnagya. Vázolta életútját, melynek zenei alapjait egy falusi zenekarban prímás nagyapja rakta le, aztán sepsiszentgyörgyi, majd kolozsvári kerülőkkel szélesítette zenei tudásának palettáját, végül Nagyajtára került, ahol először iskolai kórust alapított, majd népi zenekarban muzsikált, aztán az 1994-ben indult polgári daloskör karnagyaként igyekezett zenei tudását kamatoztatni.

A nagyajtai születésű, jelenleg Marosvásárhelyen élő Tálas Ferenc szintén pedagógus, munkájába alkalmazott bábművészetet is becsempész, amivel, mint mondta, „mindig sikerül valami újszerűt vinni a tanításba”. A tantermi „bábszínházban” a báb számára egy segítőtárs, akinek sokkal jobban megnyílnak a diákok – mondta –, akiket, véleménye szerint, „el sem képzeljük, mennyiféle probléma foglalkoztat”. „Ebben a munkában nem a szakmai alkotás a lényeg, hanem az osztályközösséget foglalkoztató probléma megtalálása” – érvelt.

A szintén Nagyajtáról elszármazott Bartha Lajost fagottművészként mutatták be. Ő is a Nagyváradon, majd Nagyszebenben kiteljesedő életútját vázolta, melynek szájharmonikálással kezdődött zenei tudása volt az alapja, családja ma is zenészcsaládnak nevezhető – mondta. Mondanivalóját azzal zárta, hogy a sikerhez vezető út mindössze 5%-ban függ a tehetségtől, 95%-ban viszont
csakis a kitartó munkával érhető el eredmény.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.