Felhívás!

Megmozgatták a kultúrára vágyókat

Megmozgatták a kultúrára vágyókat Kultúra

Igazán hangulatossá sikeredett a Székely Nemzeti Múzeumnak az a rendezvénysorozata, amellyel a Múzeumok éjszakájára készült. Az egymást váltó programokon mind több és több ember vett részt, a könnyű nyáresti sétavonatozásról hely híján már többen lemaradtak. Hasonló érdeklődés övezte az anyaintézményhez tartozó csernátoni Haszmann Pál Múzeum rendezvényét is, amely szombaton várta a múzeumlátogatókat, akiknek ezúttal sem volt híján.

A programtorlódást elkerülendő, a Székely Nemzeti Múzeum csütörtökre időzítette a maga rendezvényét, hiszen a hónap utolsó csütörtöke már egy jól bejáratott időpont, ekkor szokták bemutatni a hónap műtárgyát is. Így aztán az érdeklődők pénteken is eljuthattak az EMŰK rendezvényeire és az esti koncertekre. Az biztos, ha a hétvégén unatkozott valaki, magára vethetett.

Koncert, könyvbemutató, kisvonatozás

A Székely Nemzeti Múzeum épületének felújítása miatt az intézmény a Lábasházba költözött kiállításaival: a Somogyi Győző festő- és grafikusművész, Éltes Barna szobrász és Szigetvári Ferenc fotós kiállítása ezen a napon ingyenesen volt látogatható. Sajnos, a helyszűke miatt ezúttal hiányoztak a jól bevált múzeumpedagógiai foglalkozások (de az EMŰK-ben voltak ilyenek), a tárlatlátogatási lehetőségen kívül műsoron volt még egy régizene-koncert, könyvbemutató és kisvonatozás.

Vegyük sorra, már csak azért is, mert külön-külön is igen tartalmasak voltak, ínyencséget jelentettek a kultúragurmandoknak. Este a Codex régizene-együttes játszott 19. századi főúri muzsikát a megjelenteknek. Mit bízik ez világ? című összeállításuk zenedarabjait Filip Ignác konferálta fel, akinek humora nagyban hozzájárult a jó hangulathoz, vissza is tapsolták őket. Majd Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató mutatta be a Zathureczky család általa kötetbe foglalt levelezését, Boér Hunor muzeológus munkatársával beszélgetve a kötet megjelenését megelőző tízéves kutatásról, a Zathureczkyekről és az általuk megélt történelmi korokról.

Ezt követően a park felső sétányán a Kós Károly által tervezett szentgyörgyi épületekről nyílt kiállítás, amelyet Kovács Kázmér építész nyitott meg, kitérve Kós Károly emberi vonásaira, „rendkívül sokoldalú, kedves, nagylelkű, de szerény” személyiségére is. Szentgyörgyön egyébként kivételesen sok van a Kós Károly által tervezett és megvalósult épületekből (12), legismertebb éppen a Székely Nemzeti Múzeum. Budapest után a legtöbb Kós Károly tervezte épülettel Szentgyörgy büszkélkedhet, és akár több is lehetne belőlük, de a polihisztor jó néhány terve fiókban maradt. A kiállítás nagyon markáns igennel felel arra a Kós Károly által az Erdély című könyvében feltett kérdésre, hogy Van-e egyáltalán erdélyi kultúra? – mondta Kovács Kázmér.

Végül pedig ezeket az említett épületeket, melyek között magánházak és közintézmények is vannak, Török Áron építész idegenvezetésével a városi kisvonat utasai a maguk valójában is megtekinthették. Sajnos, jó néhányan lemaradtak erről a körútról, mert nem fértek fel az 56 férőhelyes kisvonatra, de a nagy igényre nézve remélhetőleg a város újra szervez még hasonlót.

Gyerekektől felnőttekig

Míg pénteken az Erdélyi Művészeti Központban zajlott számos tevékenység, szombaton a csernátoni skanzen udvarán lehetett sétálgatni, nézelődni, jó zenét hallgatni és kézműves foglalkozásokba bekapcsolódni.

A házigazdák egy színvonalas gyerekkoncerttel nyitották meg a rendezvényt. A kézdiszentléleki Lau-Do zenekar Bőrönd Ödön kalandjai koncertjét a Kovászna Megyei Művelődési Központ ajándékaként kapták a résztvevők. A székeken és pokrócokon árnyékba húzódó közönség biza nem bírta sokáig ülve, és a zenekar felkérésére szívesen perdült táncra. Ez azonban csak a bemelegítés volt, mert a koncert után a házigazda, Dimény-Haszmann Orsolya táncházba hívott mindenkit a múzeum zöld gyepére. A táncot Fákó Zsófia és Alpár vezette a csernátoni néptánccsoport tagjaival. A táncház szünetében sem volt hiány zenében, ugyanis a színpadon Magyarország legfiatalabb tekerőlantosa, Ónodi András Máté előadásában – aki kézdivásárhelyi gyökerekkel rendelkezik – dél-alföldi énekek és ‘48-as katonadalok csendültek fel. A tizenegy éves tehetség nemcsak a szépen munkált hangszerét mutatta be, de a hangját és zenész tudományát is megcsillogatta. Arról, hogy a sok kultúrcsemege mellett a test is kapja meg a magáét a csernátoni RMDSZ Nőszervezete gondoskodott, akik zsíros kenyérrel vendégeltek meg mindenkit, de a teli gyomor sem volt akadálya, hogy a táncház folytatódjon, hisz a kis és nagy táncosok szinte még egy órán keresztül ropták a táncot a múzeumkertben. Utána mindenki a kézműves műhelyekbe vonult, ahol este tíz óráig Haszmann Gabriellával és Orsolyával bútorfestés, nemezelés és mézeskalács-díszítés, főként kóstolás, falatozás fogadta a szülőket és gyerekeket.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.