Koszta Ervin és tanítványai közös tárlata
A Vigadó Művelődési Központ dísztermében december 6-án 18 órától Mester és tanítvány...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Rendhagyó esemény színhelye volt szerda délután a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár olvasóterme, hiszen bemutatták az egykori Megyei Tükör (1968–1989) Fórum cím alatt kiadott művelődési, művészeti, irodalmi és politikai mellékletének az első három számát magába foglaló kötetet, amelyet szándék szerint a többi is követ. Ez pedig legjobb tudomásunk szerint eddig példátlan vállalkozás.
E merész próbálkozás előzményeiről, valamint indokairól Kopacz Attila, a könyv megjelenését biztosító Tinta Könyvkiadó tulajdonosa számolt be a hallgatóságnak. Elmondta, hogy a Fórum anyagának újbóli közreadásával tulajdonképpen az erdélyi magyar, illetve sepsiszentgyörgyi újságírás múltjában történő eligazodást szeretné segíteni. És ugyanakkor bebizonyítani, hogy kellő hozzáállás és bátorság birtokában még egy diktatórikus rendszerben is el lehet jutni a jó irodalom, igényes tanulmányok, sőt merész politikai írások közléséig. Ez viszont még akkor is történelmi léptékkel mérhető tett, ha erre hat év alatt csak tizenegy alkalommal kerülhetett sor. Ezzel ugyanis jelezni tudták, hogy létezik a hivatalostól eltérő és magának szabad utat kereső gondolkodás is Erdélyben. Éppen ezért a szerzők, szerkesztők és olvasók cinkos összekacsintással bizonyos fokig az ellenállás kifejezőjének tekintették ezt a kiadványt, az egyre aggasztóbb méreteket öltő és nyomasztóbb hivatalos propagandával szemben. De vajon az volt-e igazából – tevődik fel óhatatlanul az utólagos kérdés, vagy csak az önigazoló újságírói magatartás egyik erőtlen megnyilvánulása? A kiadó véleménye szerint a cikkek újraolvasása ennek a megválaszolásához is hozzásegít.
Azt már Gajzágó Márton, a Fórum akkori és újrakiadásának mostani szerkesztője mesélte el, hogy ezt miként lehetett megoldani, és mibe került. No, nem anyagilag, hanem idegileg és szellemileg, hiszen egy olyan korban történt, amikor a társadalom egészét ellenőrzése alatt tartó kommunista párt jóváhagyása nélkül egyetlen szót sem lehetett nyilvánosan leírni, vagy kiejteni. Ha pedig a Jóisten segítségének köszönhetően, valamint a székely furfang, illetve bátorság következtében ez mégis sikerült, utólag is viselni kellett a következményeit. Ezek viszont nagyon súlyosak is lehettek.
Így megtudhattuk, hogy tartalma és szellemisége miatt már a melléklet első számának a kiadása is veszélybe került. Megjelenését végül csak úgy lehetett megoldani, hogy egy merészet gondolva, Gajzágó megkerülte az akkor még hivatalosan működő cenzúra éppen betegállományban lévő, hírhedten éber és ellenséges helyi képviselőjét (Stanca elvtársat), és a megye tejhatalmú párttitkárához, Nagy Ferdinándhoz fordult. Ő meglepően barátságosan és megértően viszonyult az ügyhöz, a mintapéldányba beleolvasva azonban a megjelenést csak a lap szellemiségét közvetíteni hivatott, Bogdán László által írt jegyzet kivágása árán engedélyezte.
Ilyen és hasonló történetek fűződnek a Fórumhoz, melynek minden egyes számáért meg kellett küzdeni. De megérte, mert az írásokba beleolvasva a múlt szereplői iránt legelfogultabb személy is kénytelen megállapítani, hogy a szerzők, akik közül például Bogdán László, Czegő Zoltán és Farkas Árpád személyes jelenlétével tisztelte meg a rendezvényt, ma sem kell miattuk szégyenkezzenek.