Lakatos Mihály súlyos ügyei

Lakatos Mihály súlyos ügyei Kultúra

Lakatos Mihály szusszanásnyi időre visszatért a neki 2011 és 2015 között otthont nyújtó városba, és amelynek hiányzik a hangulata, az általa érdeklődőnek, jóindulatúnak, nyitottnak és tettre késznek tartott háromszéki emberekkel egyetemben. Ráadásul nem érkezett üres kézzel, magával hozta Súlyos ügyek című kötetét is, amit szerda este mutattak be a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban.

A Székelyudvarhelyről indult, a Szegedi Tudományegyetem magyar-francia szakán végzett, Budapesten élő és dolgozó szerzővel Szonda Szabolcs könyvtárigazgató beszélgetett. Társalgásuk során nem rejtette véka alá, hogy az itt eltöltött bő négy esztendő alatt, amíg a Balassi Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi kirendeltségét vezette, szívéhez nőtt ez a város, az itt lakók apró örömeivel és olykor súlyos gondjaival együtt. Annak ellenére is – tesszük mi hozzá, hogy a Romániához csatolt szülőföldön nem lehetett könnyű az anyaországot képviselni, még kultúrdiplomataként sem. Főleg egy olyan érzékeny lelkületű, nemzetét féltve szerető értelmiséginek, mint amilyent a személyében megismerhettünk.

Kiderült továbbá, hogy az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában megjelent kötet műfajilag a szépirodalom és publicisztika mezsgyéjén elhelyezkedő tárcanovellákat tartalmaz. Zömük a Magyar Hírlap, Magyar Idők és Magyar Nemzet című napilapokban jelent meg. Amint a hátlapon olvasható, „a szerző több mint tíz éven keresztül figyelte a közélet makro- és saját életének mikrotörténéseit (vagy épp fordítva), és sajátságosan szellemes stílusában nem csak reflektált rájuk, hanem irányt szabott nekik, s tovább gondolta őket. A nemzet sorsa fölött érzett aggodalomnak éppúgy helye van itt, mint a külhoni magyarokkal kapcsolatos elmélkedéseknek, az elkorcsosulás fölötti méltatlankodásnak ugyanúgy, mint a család problémáival való érdemi foglalkozásnak.”

Saját bevallása szerint fő célja felszólalni napjaink idiotizmusa ellen, mert mélységesen fölháborítják a minket körülvevő világ történései. A kommunizmus bukása után ugyanis nem ezt várta, nem ezt vártuk. Ennek egyik visszássága, hogy ő például bár ugyanazt és ugyanúgy gondolja, mint tegyük fel 30 esztendővel ezelőtt, mégis másképp gondolkodóvá vált, mert a világ szembekerült vele. És ezen nincs mit csodálkozni, hiszen felbomlott az emberi lét szilárd alapját képező Isten, haza, család hármas értékrendje. Hiszen Isten félretolása és a haza szentségének bemocskolása után oda jutottunk, hogy ma már a család alkotóelemei, vagyis az apa, anya, gyermek(ek) szükségszerűségét, illetve jogosultságát is kétségbe vonják.

Írásaival az egyetemesen emberi és sajátosan nemzeti értékek megtartása mellett kardoskodik tehát, hogy utódai ne legyenek rákényszerítve arra, hogy egy elidegenedett, mű világban éljenek. Korunk nagy, általa érzékelt általános és sajátos gondjaira már a tárcák címe is rávilágít, hiszen ilyenek találhatók közöttük: A bank mindent visz, Megtérés a pirulához, Levente, a román, Diktatúra és Magyar állampolgárság. Ez utóbbit Derzsi Dezső színművész tolmácsolásában meg is ismerhette a hallottak hatására percekig döbbent csendbe burkolózó közönség.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.