Felhívás!

„Amikor rockzenét játszom, igazán szabadnak érzem magam”  – interjú Tarja Turunennel

„Amikor rockzenét játszom, igazán szabadnak érzem magam”  – interjú Tarja Turunennel Kultúra

A finn Tarja Turunen és zenekara Lengyelországból, a Majowka Fesztiválról érkezett a Szent György Napokra. A szimfonikus metal ikonikus alakjának számító énekesnő a vasárnapi koncert előtt találkozott a sajtó képviselőivel. A mintegy húszperces beszélgetés során többek között a következő albumról, karrierről és anyaságról is szó esett.

– Több ízben koncertezett Romániában. Milyennek találja az itteni közönséget?

– Rendkívül szenvedélyesnek, itt mindig nagyon szívélyes fogadtatásban volt részünk, ezért mindig örömmel teszek eleget a meghívásoknak. Északi lány vagyok, Finnországból jövök, és bár ott is nagyon szeretik ezt a fajta zenét, az itteni közönség jóval hevesebb vérmérsékletű. Mi, északiak kicsit tartózkodóbbak vagyunk, és ahogy a kontinens déli része felé utazunk, szembeötlő a kulturális különbség, az, hogy itt az emberek a szó pozitív értelmében „megőrülnek” a koncerteken. Számomra mindig ünnep errefelé játszani.

– Mit hallhatunk a mai (múlt vasárnapi – szerk.) koncerten?

– Az összes albumomról játszunk dalokat, „gyilkos” műsorral készültünk, sőt, meglepetéssel is készültünk, picit a múltba (értsd Nightwish – szerk.) is elkalandozunk, és olyan dalt is előadunk, amit így, együtt eddig még nem játszottunk.

– A dalszerzést és stúdiózást, vagy a koncertezést szereti jobban?

– Ezek nagyon eltérő fázisok egy alkotó, illetve előadó életében. Nagyon élvezem a dalírást egymagamban és a zenekarral együtt egyaránt. Rendkívül szerencsés vagyok, hiszen csodálatos zenészeim vannak. Manapság azonban minden eddiginél több dalt írok egymagamban, és mondhatom, igazán szeretem a komponálási folyamatot. A zeneszerzés megnyugtat, lelki békével tölt el. Ugyanakkor fantasztikus érzés, amikor elkészítek egy-egy újabb albumot, és a kezemben tarthatom, meghallgathatom, miközben felidézem a dalszerzés és a lemezfelvétel hosszú folyamatának mozzanatait. Imádom azt is, amikor a közönségnek előadhatom ezeket a szerzeményeket. Csodálatos a színpadról látni a reakciójukat. Ez semmihez sem hasonlítható érzés. Nagyon szomorú lennék, ha nem koncertezhetnék, csupán a nappaliban adhatnám elő a szerzeményeimet. Nagyon jó érezni a rajongóim és a közönség szeretetét.

– Elfogadták komolyzenei körökben, hogy rockzenét is énekel?

– Nem tudom, elfogadták-e. Azonban ennyi év után még itt vagyok, és komolyzenei, illetve rockzenei karriert is folytatok. Hogy miért? Mert keményen dolgozó típus vagyok. Nagyon sok tiszteletet kapok nap mint nap. A zene elsősorban az érzelmekről szól, és ha nyitott szívvel, őszintén közelítesz hozzá, az emberek elfogadnak.

– A klasszikus vagy a rockzenét érzi közelebb magához?

– Számomra a kettő között tökéletes harmónia van. Bár nagyon eltérő stílusokról van szó, számomra ez egyszerűen zene. A klasszikus zene segít épelméjűnek maradnom, ugyanakkor formában tart énekesként. Sokat kell gyakorolnom, állandóan képeznem kell a hangom, és ez magabiztossá tesz akkor is, amikor rockszámokat éneklek. Olyankor igazán szabadnak érzem magam, és élvezem a koncerteket.

– Zavarja, amikor a Nightwish egykori énekeseként emlegetik? (Tarja 1996–2005 között énekelt a zenekarban – szerk.)

– Mindig a Nightwish volt énekese leszek, ez kétségtelen. Ott voltam velük a kezdetekkor, ott indult a rockzenei karrierem, és nem zavar, hiszen a Nightwish a múltam fontos része. De van saját nevem és karrierem, amely sokkal hosszabb ideje tart, mint amennyit abban a zenekarban töltöttem. Azonban annak idején csodálatos zenéket írtunk azokkal a fickókkal, emellett a Nightwish „szárnyakat adott”, hogy a saját zenémet játsszam, a magam útját járjam.

– A zenei karrier mellett hogyan sikerül anyaként helytállnia?

– Művészként nem könnyű anyai szerepet betölteni. Kislányom egy igazi „turnébaba”, a zenekar tagjai születése óta ismerik, hiszen akkoriban mindenhová magammal vittem. Az egész világot bejárta kisbabaként, a turnézás természetes közegévé vált. Nyáron tölti be a hét évet, három nyelvet beszél, és már nem kísér el turnékra, hiszen iskolába jár. A férjem személyében egy kitűnő „tettestársra” találtam, aki vigyáz rá távollétemben. Az, hogy világot látott, nyitottá tette, nem lepődik meg azon például, hogy egyes emberek máshogy néznek ki. Természetesen nem könnyű számomra, hogy ma, anyák napján (vasárnap – szerk.) távol vagyok a családomtól, szeretném, ha a lányom itt szaladgálna körülöttem, ahogy régebb tette. De tudom, hogy jól van, és hála a technológiának, beszélhetek vele, láthatom őt minden nap. Úgy vélem, a titok nyitja megtalálni az egyensúlyt a családanyai és a művészi voltom között.

– Milyen tanácsot adna a zenei pályára készülő fiataloknak?

– Nem tudom, illetékes vagyok-e tanácsokat adni. De mindenképp őszintének kell lenned magaddal szemben, emellett bátornak, olykor vakmerőnek, hogy belépj a zene világába, ahol manapság semmi nem jön könnyen. A `80-as évek aranykora rég tovaszállt. Sosem volt könnyű zenésznek lenni, még akkor sem, ha sikerült a legfelső szintekre eljutni, hiszen nem könnyű a csúcson maradni. Nagyon keményen kell dolgozni, segítséget, támogatókat kell keresni, továbbá intelligensnek kell lenni, és persze, egy kis szerencse sem árt.

– Mi a híresség legnagyobb átka?

– A sajtótájékoztatók… na jó, ez csak vicc volt. Talán a szállodai szobákban kuksolni. Bezárva ülni a szobában, és várni a szabadulás pillanatára, nem jó móka. Komolyra fordítva a szót, jó néhány éve elhagytam szülőhazámat (előbb Argentínába, majd Spanyolországba költözött – szerk.), és ez volt az egyik ok, hiszen egy hétköznapi ember vagyok, de a rám aggatott híresség-címke miatt lehetetlenné vált normális életet élnem. Nem hiszem, hogy valaha is visszatelepedem, bár soha ne mondd, hogy soha… Bizonyos személyek és dolgok mindig hiányozni fognak, többek között a családom is ott él. Szeretek odalátogatni, imádok ott lenni, és Finnország mindig bennem él.

– Mivel foglalkozna, ha nem lenne énekes?

– Mindenképp a színházhoz lenne köze, hiszen kislánykoromban óriási hatással volt rám az a világ. A szüleimnek köszönhetően ugyanis nagyon sok musicalt és színdarabot láttam.

– Mikorra várható az új szólóalbum megjelenése?

– Néhány napja jelent meg a Dead Promises nevű új dal, amelyet a gitárosommal, Alex-szel írtam. A teljes album augusztus végén jön ki, és azt követően promóciós körútra indulunk.

 

Tarja Turunen turnézenekara

Kevin Chown (basszusgitáros), Max Lilja (finn, csellista), Tim Schreiner (dobos), Christian Kretschmar (billentyűsök), Alex Scholp (gitáros)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.