Családos napok Szörcsén
Hétvégén második alkalommal szervezte meg az Egyenlő Esélyekért Egyesület és a Szörc...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A balsors mindig mulandó, mert a megpróbáltatások után a Jóisten elhozza szívünkbe a víg esztendőket, és begyógyítja a sebeinket – jelentette ki meggyőződéssel az immár 199 éves nemzeti imánk közös megszólaltatása után az egybegyűlteket köszöntő és megáldó Dénes Előd vártemplomi lelkipásztor.
A félévszázados múlttal, valamint számtalan hazai és nemzetközi elismeréssel rendelkező, Szent II. János Pál pápa előtt is fellépő és az áldásában részesült kamarakórus ezúttal is elvarázsolta a közönséget.
A Háromszék Kultúrájáért díjjal „a figyelem központjába szeretnék állítani mindazokat, akik több évtizeden keresztül meghatározták a megye és a térség kulturális életét. Akik szakmaiságukkal, hivatástudatukkal, kitartó munkájukkal, emberi szerénységükkel egész közösségünket szolgálták” – mutatott rá Tamás Sándor megyetanácselnök ünnepi beszédében.
Ebben az esztendőben rendhagyó módon két díjat osztottak. Az egyiket – első ízben a történetében – post mortem ítélték oda a nemrég elhunyt Deák Gyula Levente intézményvezetőnek. Munkásságáról a megyei tanács elnöke így nyilatkozott: „életpályája tanúságtétel arról, hogy a kitartó építkezés, a művészi meg nem alkuvás, a hagyomány és a megújulás szinergiája, a tehetségek felkarolása és a keretek megteremtése együttesen hozhatta létre azt a csodát, amit ma Háromszék Táncegyüttesnek nevezünk”.
A tevékenységét és személyiségét felvillantó kisfilm lejátszása után Könczei Árpád, Budapesten élő zeneszerző és koreográfus, öröklétbe szenderült táncházas cimborájáról, barátjáról, munka- és pályatársáról szóló méltatását Imreh-Marton István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója olvasta fel. Az oklevelet a fájdalomtól megtört özvegy, Péterffy Csilla vette át.
Háromszék Kultúrájáért díjban részesült a 49 esztendeje Kézdivásárhelyen tevékenykedő Vetró-Bodoni András szobrászművész, oktató is. Egykori diákja, Tamás Sándor felidézte: „nagy hatással volt ránk, szárnyainkat bontogató kamaszokra. Derűs nyugodtságával, már a puszta jelenlétével is életleckéket adott, egyengette látásmódunkat”.
„A Vetró család, András és Zsuzsa Kézdivásárhelyre való költözésével mi, tanítványok, nagyon jól jártunk. A szakmai felkészültségen és a tanári kvalitásuk mellett fiatalos mentalitást és új attitűdöt hoztak magukkal a nagyvárosból, ami nekünk, diákoknak nagyon tetszett. Megjött egy fiatal tanárházaspár, aki a szó igaz értelmében vagány volt, nagyvonalú, közvetlen. Lestük minden szavukat, gesztusukat, mert nemcsak munkásságukkal, hanem életvitelükkel is jó példát mutattak (…) A Vetró házaspár – akárcsak a Kosztándi – nemcsak órán és szakkörön oktatott bennünket. Munkáinkkal eligazításért bármikor felkereshettük a műteremben, de otthon, a lakásu-kon is. Tanárnál sokkal többek, mentoraink voltak, akikre emberként is bármikor számíthattunk” – idézte fel egykori mesterével kapcsolatos élményeit a méltatására felkért Vargha Mihály szobrászművész.
A kitüntetett meghatódva vette át az általa élete legértékesebb kitüntetésének nevezett díjat, amelynek becsét növelte, hogy egykori tanítványai nyújtották át, akikre társaik sokaságával együtt nagyon büszke.
Visszapillantván felidézte, hogy Kézdivásárhelyre közvetlenül a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakának elvégzése után került 1973-ban, az akkori művelődési bizottság (Plugor Sándor, Nemes Antal és Sylvester Lajos) felkérésére, és saját bevallása szerint az elmúlt 49 év alatt egy pillanatig sem bánta meg, hogy megtette ezt a lépést. Az alkotás rejtélyeibe Zsögödi Nagy Imre festőművész vezette be, amint a természet törvényeit is ő ismertette meg vele.
A családját tekintve sváb és olasz felmenők leszármazottja, azonban a jó emlékű Sylvester Lajos szerint már rég „székellyé vedlett”, és ezt így is érzi, ehhez a közösséghez tartozónak vallja magát. „Ha az erőm és az ihletforrásaim nem apadnak el, meg a múzsáim továbbra is homlokon csókolgatnak, akkor még tenni fogok – remélem” – fejezte be rögtönzött beszédét Vetró.
A méltóságteljes és léleksimogató ünnepséget a Vox Humána Kamarakórus által előadott Szózat felcsendülése, majd a székely himnusz közös eléneklése zárta.