Felhívás!

A középajtai Fekete Gólya

A középajtai Fekete Gólya Kultúra

„Senki sem azért szereti hazáját, mert az nagy, hanem azért, mert sajátja” – ez az ókori filozófus Senecától származó mondás áll a középajtai Fekete Gólya panzió székelykapuján. A vendégfogadót a helybéli Gazdag Levente és felesége, Katalin igazgatja sikerrel immár 14 éve.

A dombok között megbújó, kis erdővidéki falu panziójának titka abban rejlik, hogy vendégei a csendet, a már-már elfelejtett falusi békességet, az egykori székely falu hangulatát keresik, és ezt itt mind meg is találják. A tömegturizmus időszakában érdekes dolognak számít, hogy a falusi élet egykori nyugalma is értékesíthető, és hogy azok, akiket egykor beszippantott a nagyváros, ma üdülni, pihenni térnek vissza a falusi környezetbe.

Gazdag Levente korábban a miklósvári Kálnoky-kastélynál dolgozott, ott érlelődött meg benne a gondolat, miután megismerkedett a falusi vendéglátás fortélyaival, hogy maga is nyithatna egy panziót. Így vásárolták meg Középajtán a 21. szám alatti házat, melyet vendégházzá alakítottak át: régi bútorokat vásároltak, restauráltatták azokat, ezzel már biztosítva a ház kellemes, régi időket felelevenítő hangulatát, és ha ehhez még hozzáadjuk a virágokkal, szőlőlugassal körülvett tornácot, a füves udvart, a kertet, rögtön érthetővé válik, miért keresik a turisták a Fekete Gólya panziót.

– Sokan vannak, akik ezt a fajta kikapcsolódást keresik, ezt szeretik, a csendet, a ragaszkodást a hagyományokhoz – mondta Levente.

Érdekes módon, mintegy négy éve több lett a román turisták száma, mint a többieké. „Azok jönnek ide, akik megunták a Prahova-völgy zsúfoltságát”– fűzte hozza, megjegyezve, hogy a románok körében növekvő népszerűség köszönhető a Kovászna megyét az utóbbi időkben sűrűbben látogató bloggereknek, a népszerűsítő internetes tartalmaknak is.

A panziónál megszálló vendégek első kérdése az, hogy mit lehet megnézni a környéken, de olyanok is vannak, akik csak pihenni jönnek: csak ülnek, és élvezik a csendet. A Vargyas-szoros az első meglátogatandó célpont, de Levente képzett idegenvezetőként nemcsak a természeti látnivalókat, hanem Erdővidék épített örökségét, népművészeti látnivalóit is ajánlani szokta vendégeinek. Olykor szekerezést, gyalogtúrákat is szerveznek nekik.

A sikeres működés ellenére, Gazdag Levente úgy tartja, hogy Erdővidék turizmusa még mindig fejleszthető, van út előre, csakhogy pillanatnyilag sokan, sokfelé inkább csak beszélnek erről, tettekre kevesebben vállalkoznak. A brassói repülőtér megépítése, a Barótról Brassó felé vezető megyei út feljavítása mind-mind ösztönző lehet azok számára, akik netán jövőt látnak a helyi turizmusban – a Fekete Gólya példája pedig bizonyítja, hogy igenis lehet – az egyszerű erdővidéki dolgok is lehetnek nagyszerűek, érdekesek. Érdeklődés van, helyi emberek kellenének még, akik vendégeket fogadjanak, és az értékeket nekik bemutassák.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások