A forradalom megjelölte Sepsiszentgyörgyöt is

A forradalom megjelölte Sepsiszentgyörgyöt is Kultúra

József Álmos nyugalmazott tanár, helytörténész szerda délután az 1848-as szabadságharc szentgyörgyi emlékjeleit és -helyeit érintő vetített képes, virtuális városi túrára invitálta a város lakosait. Nem is gondolnánk, a mindennapjaink a forradalmi lelkületet lépten-nyomon megidéző térben zajlanak, az előadáson pedig mintegy 25 ilyen objektumot leltározott fel az előadó.

Emléktáblák, emlékművek és épületek őrzik a honvédek, szabadságharcosok, csaták szellemét, mindenekelőtt a Gábor Áronét, aki talán a legnépszerűbb, legismertebb hőse a háromszéki forradalmi eseményeknek. József Álmostól megtudtuk, a bécsi döntés után a megye elöljárói pályázatot hirdettek egy Gábor Áron-szobor elkészítésére, amelyet a mostani Mihai Viteazul térre terveztek. Varga Ferenc el is készítette a gipszmintáját, a mű felállítására viszont már nem került sor, azonban az eredetinek meg kell lennie valahol Magyarországon.

Az akkori megyeháza, a jelenlegi megyei könyvtár épülete mögötti kert Füge-kertként vonult be a köztudatba, holott tulajdonosáról Fügér-kertnek nevezték: itt próbálta ki Gábor Áron az első ágyút, a fáma szerint már az első golyó célba talált (azt nem tudni, mi volt a célpont). Sorolhatjuk ennek a szellemi erőtérnek a további pontjait: a Balázs Antal által kivitelezett, az aradi vértanúkra emlékeztető kopjákat a könyvtár mögött, a Kossuth-szobrot a városi művelődési ház előtt (Kossuthra nemcsak forradalmárként, hanem a város díszpolgáraként is emlékezhetünk), Kis János Olt utcai harangöntő műhelyét (az igazi harangöntő, Kis István műhelye viszont a Templom utcában van), az Ady Endre-iskola előtti, az eprestetői csata emlékére készített műemlék másolatát (az eredetit Trianon után a kaszárnya területén elásták), aztán a Makk-féle összeesküvés háromszéki szereplőinek a siralomházát, amelyen emléktábla is van a kivégzettek, Váradi József és Bartalis Ferenc emlékére. Az őrkői vesztőhelyet jelölő síremlék, a székely szabadság napjára emlékeztető turulmadár, a temetőben Tuzson János, Incze Dániel sírja, a megyeháza épülete, a szemerjai temetőben a vesztes szemerjai csata emlékére leszúrt kardot formázó emlékmű további jelek, amelyek arra emlékeztetnek, eleink nem alkudtak és méltók kell lennünk hozzájuk.

A központi ’48-as emlékmű „élete” is igen hányatott: 1874-ben készült el, a két világháború között ledöntötték, Andrei Mureșanu-szobrot terveztek a helyére, a kicsi magyar világban újra felállították, de az összetört oroszlánok helyébe csak 1972-ben, Sylvester Lajos közbenjárására készültek újak. Szomorú ténye a háromszéki forradalmi eseményeknek – ezzel Lőrinczi Dénes helytörténész, a megyei könyvtár munkatársa egészítette ki az elhangzottakat –, hogy a vármegye összes dokumentumát, amelyet a megyeházán tartottak, az 1849-ben bevonuló oroszok részben a Fügér-kerti kútba dobták, részben ösvényt raktak belőlük a főtérig, ahol máglyán elégettek mindent. Ezért Háromszék újkori és középkori története nehezen kutatható, sok ismeretlent rejt.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.