25 éve Jóbarátok

25 éve Jóbarátok Kultúra

Negyedszázada költözött össze Rachel, Ross, Monica, Chandler, Phoebe és Joey, és mi még mindig nem tudunk elszakadni mindattól, ami összeköti őket. Ezt talán már lehet halhatatlanságnak nevezni.

Újra és újra elővesszük. Van, aki ezt használja elalváshoz. Másnál a háttértévézéshez elengedhetetlen – az ismerős hangok jól jönnek a főzéshez, hétvégi munkához egyaránt. Van olyan is, aki az ágyat nyomja vagy éppen lelki bajok gyötrik, és azonnal előveszi a sorozatot, pedig már minden poént ismer, kívülről idézi a párbeszédeket. Megint más munkanap utáni levezetésnek használja a minden sitcomok sitcomját. Van, aki bevallja, hogy nézi, van, aki titokban csinálja, másnál olyan természetes velejárója a mindennapoknak, hogy talán ennek nincs is a tudatában. És van olyan is, akit kirúgnak az állásából, mert meló közben, négy nap alatt 55 epizódot darál le.

Az 1994. szeptember 22-én induló, és 15 évvel ezelőtt véget érő Jóbarátok elképesztő népszerűsége máig töretlen, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy a Netflix a pletykák szerint összesen 100 millió dollárt fizetett a WarnerMediának a sorozat megkaparintásáért. Ezt az üzletet aztán a Warner jól meg is bánta, mert túl értékes terméket adott el: a Jóbarátok idén augusztusban a második legnézettebb tartalom volt az egyébként egy rakás minőségibb és okosabb sorozattal büszkélkedő streaming szolgáltatón. Visszakérték hát a sitcomot, amelyet jövőre a WarnerMedia által üzemeltett HBO Maxon lehet majd elérni.

A kérdés az, hogy miért nem tudunk még mindig lejönni a sorozatról. Egyes vélemények szerint a Jóbarátoknak nem áll jól a negyed évszázad, rosszul öregedett az elmúlt két és fél évtizedben. Ha ma forgatnák, akkor például szó érné a ház elejét Monica tinédzserkori, kövér énjének kifigurázása miatt (a body shaming tipikus esete), és jogosan kritizálnák a sorozatban, hogy alig van benne fekete szereplő. Szóvá szokták tenni azt is, hogy politikailag nem éppen korrekt a nemi identitások, szexuális irányultságok ábrázolása: noha van benne egy gyereket nevelő leszbikus pár, Chandler transzvesztita apja csak egy jó poén a szériában, a Ross és Rachel által felbérelt férfi dadus (Freddie Prinze Jr. személyében) pedig egy bőgőmasina – a sztereotípiának megfelelően.

Ugyanakkor még ez az elavultság sem riasztja el a nézőket, sőt részben éppen a porossága és a megengedő inkorrektsége miatt szeretik még mindig a sorozatot. 

A  Jóbarátok nemcsak hosszú élettartamával, 21. századi sikeres pályafutásával, de az őrületes sztárdömpingjével is beírta magát a televíziózás történelemkönyvébe. Korának legnépszerűbb színészei kaptak meg egy-egy epizódszerepet a sorozatban. Olyan nevek fordultak meg itt, amit ma már nehéz lenne überelni bármelyik sitcomban is. A legendás filmszínészek rendszeres szerepeltetése azonban akkoriban még érthető is volt: a Jóbarátok a 90-es években rengeteg embert ültetett a képernyő elé, a nézettség nem oszlott meg a kismilló tévécsatorna és a sok száz másik széria között.

Már csak azért is megéri újra és újra nézni a Jóbarátokat, mert viccesen és szerethetően emlékeztet arra, mennyire esendőek az emberek. Mármint mi mindannyian.

(HVG)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.