Újra és újra elővesszük. Van, aki ezt használja elalváshoz. Másnál a háttértévézéshez elengedhetetlen – az ismerős hangok jól jönnek a főzéshez, hétvégi munkához egyaránt. Van olyan is, aki az ágyat nyomja vagy éppen lelki bajok gyötrik, és azonnal előveszi a sorozatot, pedig már minden poént ismer, kívülről idézi a párbeszédeket. Megint más munkanap utáni levezetésnek használja a minden sitcomok sitcomját. Van, aki bevallja, hogy nézi, van, aki titokban csinálja, másnál olyan természetes velejárója a mindennapoknak, hogy talán ennek nincs is a tudatában. És van olyan is, akit kirúgnak az állásából, mert meló közben, négy nap alatt 55 epizódot darál le.
Az 1994. szeptember 22-én induló, és 15 évvel ezelőtt véget érő Jóbarátok elképesztő népszerűsége máig töretlen, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy a Netflix a pletykák szerint összesen 100 millió dollárt fizetett a WarnerMediának a sorozat megkaparintásáért. Ezt az üzletet aztán a Warner jól meg is bánta, mert túl értékes terméket adott el: a Jóbarátok idén augusztusban a második legnézettebb tartalom volt az egyébként egy rakás minőségibb és okosabb sorozattal büszkélkedő streaming szolgáltatón. Visszakérték hát a sitcomot, amelyet jövőre a WarnerMedia által üzemeltett HBO Maxon lehet majd elérni.
A kérdés az, hogy miért nem tudunk még mindig lejönni a sorozatról. Egyes vélemények szerint a Jóbarátoknak nem áll jól a negyed évszázad, rosszul öregedett az elmúlt két és fél évtizedben. Ha ma forgatnák, akkor például szó érné a ház elejét Monica tinédzserkori, kövér énjének kifigurázása miatt (a body shaming tipikus esete), és jogosan kritizálnák a sorozatban, hogy alig van benne fekete szereplő. Szóvá szokták tenni azt is, hogy politikailag nem éppen korrekt a nemi identitások, szexuális irányultságok ábrázolása: noha van benne egy gyereket nevelő leszbikus pár, Chandler transzvesztita apja csak egy jó poén a szériában, a Ross és Rachel által felbérelt férfi dadus (Freddie Prinze Jr. személyében) pedig egy bőgőmasina – a sztereotípiának megfelelően.
Ugyanakkor még ez az elavultság sem riasztja el a nézőket, sőt részben éppen a porossága és a megengedő inkorrektsége miatt szeretik még mindig a sorozatot.
A Jóbarátok nemcsak hosszú élettartamával, 21. századi sikeres pályafutásával, de az őrületes sztárdömpingjével is beírta magát a televíziózás történelemkönyvébe. Korának legnépszerűbb színészei kaptak meg egy-egy epizódszerepet a sorozatban. Olyan nevek fordultak meg itt, amit ma már nehéz lenne überelni bármelyik sitcomban is. A legendás filmszínészek rendszeres szerepeltetése azonban akkoriban még érthető is volt: a Jóbarátok a 90-es években rengeteg embert ültetett a képernyő elé, a nézettség nem oszlott meg a kismilló tévécsatorna és a sok száz másik széria között.
Már csak azért is megéri újra és újra nézni a Jóbarátokat, mert viccesen és szerethetően emlékeztet arra, mennyire esendőek az emberek. Mármint mi mindannyian.
(HVG)
