Ünnepi megemlékezések Háromszéken

A koronavírus-járvány rányomta bélyegét az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörése megünneplésének idei évfordulójára is. A felfelé kúszó fertőzöttségi mutatók miatt a megyeszékhelyen, Kézdivásárhelyen és Kovásznán szűk körben, visszafogottan emlékeztek meg a világtörténelmi léptékkel mérve is kimagasló eseményről, Baróton viszont megmaradt a történések méltó felidézésének a lehetősége, és éltek is vele.

Sepsiszentgyörgyön az eddigi hagyományokhoz híven ugyan, de korlátozott létszámban koszorúztak szombat délelőtt a város ’56-os emlékhelyein. Az önkormányzat és a Volt Politikai Foglyok Szövetsége (VPFSZ) Kovászna megyei szervezetének tagjai a városháza és Szalay Attila vértanú Csíki utcai háza homlokzatán lévő emléktáblánál, az ’56-os parkban található emlékműnél és az Erzsébet parkban, a kommunizmus áldozatainak állított kopjafánál helyezték el a kegyelet virágait.

Kérdésünkre válaszolva Török József háromszéki VPFSZ elnök rámutatott, hogy 1956. október 23. mérföldkő a történelmünkben. A forradalom és szabadságharc szele az erdélyi magyarságot is megérintette, és annak ellenére, hogy itt nem zajlottak a magyarországihoz hasonló méretű események, a megtorlás sorainkból is sok áldozatot szedett. Magyarként és erdélyiként tehát egyaránt meg kell emlékezni róluk. Ugyanakkor a fiatalokat arra kérte, vegyenek részt a nemzet újjáépítésében, hiszen az 1956-os lavinának is ők voltak az elindítói, és ennek szelleme kötelez.

A céhes város diákjainak főhajtása

Pénteken a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum udvarán verses-zenés előadással emlékeztek a diákok az 1956-os forradalom kitöréséről, szombaton pedig az önkormányzat, a helyi politikum és az iskolák képviselői, valamint a vitézi rendek tagjai helyezték el a koszorúkat a református templomban lévő 1956-os kopjafánál, illetve az egykori Székely Katonanevelde előtt található Hősök Emlékművénél. Tegnap pedig a Református Kollégium diákjai mutattak be kulturális műsort a református templomban 11 órától tartott istentisztelet után. A megemlékezésről a Kézdivásárhelyi Körkép szerdai kiadásában számolunk be bővebben.

Ökumenikus együttlét Kovásznán

A fürdővárosban szombaton délután emlékeztek meg az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. A Magyar Polgári Párt és a Lyukaskő Egyesület által szervezett eseménynek ezúttal a belvárosi református templom adott otthont. A megemlékezést Orbán Judit, a vajnafalvi református egyházközség lelkipásztora nyitotta meg igemagyarázatával, majd Ertsey Attila, a Kós Károly Alapítvány kuratóriumának elnöke szólt az egybegyűltekhez.

A Budapestről érkezett elnök a magyarság fontosabb történelmi eseményeiről beszélt, de kitért arra is, mi vár ránk a jövőben, ha véget ér a jelenlegi járványügyi helyzet. Az esemény meghívottja volt továbbá Bedő Zoltán, lapunk munkatársa, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének elnöke is. Bedő a 65 évvel ezelőtti történteket idézte fel, megemlékezve azokról, akik életüket kockáztatták a szabadságért, akik szembe szálltak annak ellenére is, hogy tisztában voltak a lehetséges következményekkel – a hős fiatalokról. Az ökumenikus együttlétet a Kikapcsolsz ifjúsági zenekar tette szebbé dalaival, de jelen volt a Havadtőy Sándor 109-es számú cserkészcsapat is. A megemlékezés végén Péter Arthur római katolikus plébános hívta közös imára az ünneplőket, a nemzeti himnuszaink eléneklése után pedig koszorúkat helyeztek el a Lyukaskő emlékműnél.

Két helyszínen is megemlékeztek

Baróton az emlékezők két helyszínen, az iskola udvarán, Jan Palach, Bauer Sándor és Moyses Márton emlékművénél, illetve a Petőfi utcai 1956-os emlékműnél is lerótták kegyeletüket 1956 hősei iránt. A megemlékezések után Szokoly Elek marosvásárhelyi emberjogi aktivista, politikai elítélt tartott előadást a baróti művelődési ház Bodosi Dániel-termében. Mint Moyses Márton legjobb barátja, Szokoly az 1956 utáni, az akkori erdélyi magyar fiatalokra „árnyékként”vetődő eseményekre reflektált, lebontva többek között néhány mítoszt is Moyses életéről. Elmondta például, hogy a Magyarországra 1956 novemberében szökést megpróbáló Moysest szerinte nem büntetésből, hanem inkább kitüntetésből helyezték a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Kollégiumba, mert értékelték tudását, tehetségét.

– Bár a legjobb barátom volt, nekem egy szót nem említett 1956-os kalandozásairól – mondta Szokoly, Moysest a társadalom peremén élő, lázongó embernek nevezve, aki mellesleg még antikommunista sem volt, csupán a társadalmi igazságtalanságok ellen emelte fel szavát.

Szokoly a baróti iskola udvarán is beszélt, a Petőfi utcai emlékműnél pedig Benedek-Huszár János polgármester, illetve Demeter László történész mondtak beszédet, Szabó Előd unitárius lelkész-esperes áldását adta az emlékezőkre. Az ünnepségeken Benedek Fanni, Tordai Magor, Sebestyén Fruzsina, Deák Iringó diákok énekkel és szavalatokkal működtek közre, illetve a Zathureczky Gyula Református Énekkar kórusműveket énekelt.