Növekvő igény a riasztásra

Ha a sepsiszentgyörgyi parkból sikerült is kiűzni a varjakat, megyei szinten egyre több jelzés érkezik a „kellemetlenkedő”, tömegbe verődő, piszkító szárnyasokról. Lapunk riasztási módszerekről, a polgárok madárelűzés alatti reakcióiról faggatta Kelemen Lászlót, a megyeszékhelyi Rara Avis Madártani Egyesület elnökét.
Kelemen László kifejtette, hogy míg a polgármesteri hivatal által támogatott varjúriasztási kezdeményezésük elsőre csupán a sepsiszentgyörgyi központi parkra volt érvényes, lassan kinőtte magát a projekt, és az egész városra kiterjedt, mi több, az utóbbi időben számos más megyebeli és megyén kívüli településről is kérnek tanácsokat, segítséget az egyesülettől.
– Az őszi, téli, tavaszi időszakban tömegesen érkeznek hozzánk a varjak, ilyenkor korábban sötétedik, önkénteseink, illetve napszámosként alkalmazott 4 munkatársunk ilyenkor a sötétség beállta előtt fény- és hangjelzésekkel riasztja a varjakat. Nyáron más a helyzet. Míg évekkel ezelőtt csupán a kökösi hídnál volt vetési varjú kolónia, jelen pillanatban már az a ritka, ha valamelyik településen nincs legalább egy ilyen. Itt kikelnek a fiókák, július végére akkorára nőnek, hogy elhagyhatják a fészket, így újra látványosan megugrik a számuk nyárra – avatott be a részletekbe a szakember.
Tőle tudtuk meg, hogy a polgárok a városközpontban az elején ugratták a varjúriasztással megbízott személyeket, mostanra ez a jelenség csökkent, már elfogadóbbak, ám a város perifériáján, eldugottabb utcáiban, ahol ugyancsak zajlik a riasztás, aggasztóbb a helyzet.
– Sokan nem tudják, miért lámpáznak, miért adnak hangjelzéseket munkatársaink, így akár agresszíven is fellépnek ellenük, volt példa fenyegetőzésekre is, cseréppel akarták fejbe verni az egyik önkéntesünket – panaszolta Kelemen, reményét fejezve ki, hogy előbb-utóbb a periférián is „elfogadóbbak” lesznek a polgárok. <<