A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Megható történet árvízkor

Megható történet árvízkor Kovászna megye

Mint azt már megírtuk, június utolsó napján áradás tartotta rettegésben Háromszéket. Az elsősorban adatokat, híreket közlő megyei árvízkörképünkből az események sűrűsége miatt kimaradt az életmentők hősiessége, a személyes tragédiákat megelőző kitartásuk. Egy ilyen megható történetet osztott meg lapunkkal Tolvaj Marius, a megyei tűzoltóság szóvivője.

– Szombaton, Márkosréten hét tűzoltó az egyre növekvő árral és az idővel harcolva iparkodott kimenteni egy ötgyermekes családot. Egyenruhásaink már több órája terepen tartózkodtak, hívást kaptak, hogy a dobollói gát készül megadni magát, ott kell segíteni. Úgy döntöttek, hogy a helyszínre sietnek. Már úton voltak a gát felé, amikor újabb hívást kaptak, hogy Márkosréten egy család bajba került, öt gyermek az édesanyjával padlásra menekült az árvíz miatt. Elszigetelődtek – avatott be a részletekbe a szóvivő.
Tőle tudtuk meg, hogy a történetben szereplő hét tűzoltó csónakkal igyekezett a megadott címre: a sodrás kétszer szinte felborította őket az odavezető, több kilométeres úton, amit végül a kerítésekbe kapaszkodva tettek meg.
Az apa már halálra rémülten várta az egyenruhásokat, aggódva kérte őket, hogy ügyeljenek a kétéves ikreire, a családjára. Végül sikerült kimenteni mindenkit, a sodrásból biztonságos helyre kivinni őket.
Éppen a „szárazföldön” várakozó egységeknek adták át a kimentett családot, amikor az egyik, körülbelül 4–5 éves kislány nem akarta elengedni az őt kimentő tűzoltó kezét, és arra kérte, tartson velük. Amikor elmagyarázta neki a lánglovag, hogy neki vissza kell mennie a faluba, hogy másokat is megmenthessen, akkor a gyermek rácsodálkozott, „De hát csuromvizes!”, majd felajánlotta a csizmácskáját. – Ezek azok a pillanatok, amikor a harcedzett tűzoltók szíve is meglágyul, ezek azok a pillanatok, amikor megerősítenek a hitünkben. A kollégámnak is eleredt a könnye, majd búcsúzóul megcsókolta a lányka kezét…” – zárta le a megható történetet Tolvaj Marius.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2018. július 10., 23:48
    ÉRTÉKELÉS: 8

    Köszönet és hála illeti a tűzoltókat. Ott vannak, ahol kell, és teszik a dolgukat. Bár az útépítőkról is elmondhatnánk ugyanezt. 16 napja szakadt le az út Katrosa felé, és naponta újabb szakaszokat szed le belőle a víz. Azon kívül, hogy kitették az útlezáró táblákat, nem történet semmi.