Felhívás!

Megemlékezés Szárazajtán

Megemlékezés Szárazajtán Kovászna megye

Szárazajtán idén is megemlékeztek az 1944. szeptember 26-án lezajlott tragikus eseményekről, amikor román gárdisták törtek a védtelen, magyar emberek által lakott településre, a falu központjába terelték őket, közülük tizenhármat a helyszínen kivégeztek.

A tizenhárom ártatlan áldozat nevét idén is Papp Attila, sepsiszentgyörgyi református lelkész olvasta fel a Szárazajta központjában található, bazaltoszlopokból álló emlékműnél, minekutána a nagybaconi fúvószenekar kíséretében az emlékezők a kegyelet virágainak és koszorúk elhelyezésével tisztelegtek.

A vérengzés 75. évfordulóján sem tért el a megemlékezés a már évek óta megszokottól: a helyiek ezen a napon megemlékező istentiszteleten vesznek részt, majd a templomból a faluközpontba vonulnak, ahol beszédek, az alkalomhoz illő szavalatok, énekek hangzanak el, majd koszorúzás következik, végül pedig egy rövid kinálmációval zárul a megemlékezés a közeli iskola udvarán.

A szárazajtai megemlékezésen ezúttal is felsorakoztak mind a Történelmi Vitézi Rend, mind a Háromszéki Vitézi Rend tagjai, közöttük, idén talán kevesebben, mint máskor, helyiek is emlékeztek a 75 évvel ezelőtt kivégzettekre. Az emlékműnél nemzetes Bartha Imre, a Történelmi Vitézi Rend primor dálnoki Veress Lajos törzsének székkapitánya mondott megindító beszédet, abban a Székely Himnusz soraiból idézve utalt az erdélyi magyarság jelenlegi állapotára, és felszólította a jelenlevőket az összefogásra, a cselekvésre, azért, hogy immáron az új, szemünk előtt kibontakozó történelem el ne tapossa nemzetünket.

Bartha Imre a Nagypénteki sirató című Wass Albert vers elszavalásával is feltette a kényelmetlen kérdést: „Vajon, a nemzetünket sújtó sok százéves nagypénteknek sosem lesz vége?” Beszédében úgy fogalmazott, hogy hiába az Európai Unió, mert az inkább a migránsok problémáival törődik, mintsem hogy az Európában őshonos kisebbségekkel foglalkozna. Utalt helyi bajainkra is, például, hogy hiába élünk százéves országban, mert annak vezetői azokat az ígéreteket sem tudták gyakorlatba ültetni, melyeket annak megalakulásakor megígértek, mi több, az erdélyi magyarság ma is a két mércével mérő Románia legfőbb veszélyforrásaként van emlegetve.

– Göröngyös utunk tehát folytatódik, és sajnos, hogy sorsunk alakulásáról mi is tehetünk, mert széthúzunk, ez a valóság – mondta a székkapitány.

Bacon község polgármestere, Simon András köszönetet mondott a magyarországi Sóly községből, Kisbacon testvértelepüléséből érkezett megemlékezőknek, hogy 800 kilométerről is eljöttek leróni kegyeletüket, a szárazajtai áldozatok hozzátartozóinak pedig azt kívánta, vegyenek erőt és győzzék le a keserűséget, melyet az 1944. szeptemberi tragédia okozott lelkükben.

– Soha többé ilyen ne forduljon elő! – zárta beszédét a polgármester.

A megemlékezésen Kelemen Karikás Árpád lelkipásztor és felesége által felkészített helybéli fiatalok is közreműködtek.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.