Lehet még rosszabb is

Lehet még rosszabb is Kovászna megye

Tegnap hatodik alkalommal gyűltek össze a Kovászna megyei szociális szervezetek képviselői negyedévenkénti találkozójukra, hogy egyeztessenek az együttműködési lehetőségekről, lehetséges megoldásokról közös és sajátos gondjaik ügyében. A házigazda szerepét ezúttal a Zathureczky Berta-öregotthon vállalta fel.

A megbeszélésen jelen voltak a Caritas és Diakónia Alapítvány, a Vöröskereszt, a hidvégi öregotthon, az illyefalvi Pető-központ és a gyermekjogvédelem baróti rehabilitációs központjának vezetői és munkatársai.

Bevezetésképpen Kernászt Adél pszichológus, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Illyefalvára kihelyezett Pető András Karának másodéves, konduktív pedagógiát tanuló hallgatója a központi idegrendszeri sérültek fejlesztésében világszerte elismert Pető-módszer lényegéről és módszereiről tartott vetített képes előadást. Néhány gyakorlatot szemléltetésképpen a hallgatósággal is elvégeztetett.

A találkozó második részében terítékre kerültek a régi és újabb gondok. Változtak a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmények standardjai, az eddigi 60 helyett már 80%-ban kell szakképzett személyzetet alkalmazniuk, a megfelelő fizetéssel. Ez plusz anyagi források híján gyakorlatilag lehetetlen, állapította meg Klárik Mária, a Zathureczky Berta-idősotthon igazgatója. Tóth Anna, a Diakónia idősgondozó ágazatának vezetője is elmondta, olyan körülmények között, hogy a civil szervezetek felét tudják fizetni annak, amit az állami szektorban ugyanolyan képzettséggel dolgozó szakembereknek adnak, csak a közösségi szellem és a nagyobb rugalmasság, valamint a hivatástudat tarthatja meg az alapítvány kötelékében a munkatársakat, de el is mentek jó néhányan.

– A legjobb, ha teljesen függetlenül, nulla állami támogatással működünk, és a szolgáltatások piaci árazásával nekünk sikerült – mondta Papp Adolf, a Kovászna Megyei Vöröskereszt igazgatója. A függetlenség főleg akkor áldásos, amikor újabb és újabb procedúrák lepapírozását követeli a támogatottaktól az állam. Teljesen magától értetődő tevékenységekről, mint például a páciens vagy a hozzátartozók tájékoztatása az általuk nyújtott szolgáltatásokról, a beteg jogairól és kötelességeiről kell újabb és újabb aktába lefűzött dokumentum – panaszolta Tóth Anna, ez időt és munkaerőt emészt fel, csökken a tényleges feladatokra, a gondozottakra fordítható idő. Ezzel Márton Emília, a baróti rehabilitációs központ pszichológusa is egyetértett.

– Mindent ellenünk fordítnak, amit a minőségi munka érdekében leszabályozunk – vonta le a következtetést Papp Adolf –, mert nem fogadják el, hogy a civil szervezetek munkatársai jóhiszeműen járnak el, nem pénzért választották a segítő szakmát. A Keresztyén Ifjúsági Diakónia Alapítványt és az illyefalvi Pető Fejlesztő és Képzőközpontot képviselő Kató Ibolya is elmondta, függetlenségüket körültekintő spórolással és folyamatos pályázással sikerült fenntartani, de az állam a különböző engedélyek késleltetésével és egyéb módokon is visszavág – hangzott el. 

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.