Brandet építeni a nagytata emlékéből

Az unokákat általában különlegesebb, bensőségesebb viszony fűzi a nagyszüleikhez, mint közvetlen felmenőikhez, és ennek meg is van az oka.  Ám mi történik akkor, ha a nagytata emlékéből brandet akarnak kovácsolni, és aköré fesztivált szervezni?

Merthogy a tavaly 83 éves korában elhunyt, felsőcsernátoni Rákosi Albert két, immáron Sepsiszentgyörgyön élő unokája, Norbert és Nándor ilyen fába vágta a fejszéjét. A nagyapjuk életét bemutató dokumentumfilm köré egyfajta brandot alkottak, és most annak égisze alatt hozzák össze a Berci Bácsi Feszt második kiadását a felsőcsernátoni Ikavárnál.

Az egész úgy kezdődött, hogy a Székelyföld 1000 arca sorozatban pár éve néhány perces videót készítettek Rákosi Albertről. A nem várt nézettség, illetve a pozitív visszajelzések láttán, hallatán a jelenleg 27 éves, agrármérnöki végzettségű Norbert és hat évvel fiatalabb testvéröccse, Nándor úgy érezték, nagyapjuk rendhagyó élettapasztalatából, no meg vidámságra ösztönző kisugárzásából táplált tanácsai, a mondanivalója, szemlélete sokkal többre érdemesül annál, hogy csak szórakozzunk az előadásmódján. És hogy az egy hosszabb misét is megérne.

A szegény emberek pártfogója

Ezért némi szaktanácsadást is igénybe véve, de amúgy teljesen autodidakta módón rákészülve háromrészes portréfilmet forgattak Berci bácsi életéről, az általa elméséltekre alapozva. Az előzetes forgatókönyv alapján olyan ikonikus helyszíneken vették fel képkockákat, mint a Haszmann Pál Múzeum udvara, az Ikavár vagy éppen a családhoz is kötődő Bíró-féle vízimalom. Végigkísérték pályáját születésétől kezdve a felnőtté válás útján, benne a mozgalmas gyerekkorral, családalapítással, katonáskodással, kommunizmussal – a hagyományokhoz való ragaszkodással.

Témában nem szenvedtek hiányt, hiszen meglehetősen kalandos élettörténetet kellett felidézni. Szülei korán elváltak, a nagyszülők nevelték, így időnap előtt arra kényszerült, hogy megálljon a saját lábán. Az iskolapad helyett az élet iskolájában tanult, de folyton olvasott, még az állatok mellé is mindig vitt magával egy könyvet a tarisznyájában. Később ácsmesterként kereste a kenyerét, de emellett gazdálkodott, méhészkedett, járta az erdőt.

„Egyéniségéből adódóan mindig a szegény ember pártját fogta, megtalálta a módját annak, hogy kiálljon az érdekükben, segítse őket, amiben tudja – meséli Nándor. – Kiváló közösségépítőnek bizonyult, és az általa is formált közösség szeretettel és tisztelettel viszonyult hozzá.” Az utóbb időben nem egyszer történt meg, hogy elektromos háromkerekűjével végigjárta a szomszédos utcákat, mindenhol pálinkával kínálva a háziakat, jó kedvre derítve, biztatva, lelkesítve őket – így lett mindenki Berci bácsija.

„Ő egy egyszerű, hétköznapi ember volt, ám éppen a hétköznapiságával, illetve sokoldalú jellemével emelkedett ki az átlagból, anélkül, hogy modern értelemben vett sztárságra törekedett volna” – egészíti ki a képet Norbert. Egyfajta példaképnek tekinthető, aki élettapasztalata folyamatos megosztásával igyekezett segíteni másokon. Tudta értékelni azt, ami számára megadott, panaszkodás, másokra mutogatás helyett a továbblépésre ösztökélt.

Levendulaültetvényről az Ikavár alá

A két unoka első gondolata az volt, hogy a Sepsikőröspatak határában virágzó levendulaültetvényükön szerveznek egy fesztivált, egyben kis löketet is adva a családi vállalkozásnak, és ott próbálják még szélesebb körben népszerűsíteni a filmet, illetve a belőle fakadó életbölcseletet. A tavaly júniusi első próbálkozás azonban nem azt a sikert hozta, amire számítottak, ezért egyik barátjuk ötletét megfogadva úgy döntöttek, otthon, nagyapjuk szülőfalujában népszerűsítik az általa megtestesített értékeket. Ám a Berci Bácsi Feszt első, augusztus 23–24-re összehozott kiadása nemcsak az első két rész levetítéséről szólt, hanem igazi faluünneppé kerekedett, benne előadásokkal, népdalokkal, néptánccal, citerazenekarral, vadászkürt-koncerttel, főzőversennyel, pálinkamustrával és egyéb „közönségvonzó” mozzanatokkal.

Nem számolták, de legalább ötszázan fordultak meg a rendezvényen! Berci bácsi is ott volt, kivette a részét a szervezéséből, a színpadra is fellépett, hozva szokásos formáját. A csernátoni önkormányzat (akárcsak a kézdivásárhelyi) külön községnapok szervezése helyett inkább a fiatalok mellé állt, és idén is kiemelten támogatja őket.

Igen, mert jövő hétvégén, augusztus 16-án ismét jelentkezik a Berci Bácsi Feszt, ugyancsak az Ikavár alatti tisztáson. Igaz, névadója tavaly októberben elhunyt, ami kissé megakasztotta a brandépítést, de a két unoka úgy döntött, nem állnak le, hanem ily módon is tovább éltetik nagytatájuk emlékét, még ha a rokonságból nem is mindenki ért velük ebben egyet. Norbert meglátásában azonban nem az emlékőrzés az elsődleges céljuk, hanem az értékközvetítés, és erre még Berci bácsi is büszkén csettintene. „Nekünk az a mottónk, hogy a múltból táplálkozva kell dolgozni a jelenben azon, hogy jövőt építsünk. Az a legfontosabb, hogy a hagyományokat éltessük, továbbvigyük, és ez a fesztivál jó eszköz arra, hogy a fiatalokban is tudatosítsuk ennek fontosságát” – magyarázza.

Most búcsúfilmet is vetítenek

A tervek szerint ez alkalommal vetítik le a Berci bácsiról szóló sorozat harmadik részét, kiegészítve egy 20 perces búcsúfilmmel. Emellett lesz a régi idők teendőit humoros formában felelevenítő parasztolimpia (helyszíni benevezéssel), a színpadról most sem fog hiányozni a népdal és a néptánc, az állandó programpontok közül pedig az első és második világháborús, valamint népművészeti kiállítás, továbbá a gyereksarok emelendő ki. Ugyanakkor – helyi séfek részvételével – workshopot tartanak a vadhúsok konyhán való felhasználási lehetőségeiről, valamint a levendula jótékony hatásáról, de az ácsmesterség fortélyaiból is eltanulhatunk egyet s mást a helyszínen felállított műhelyben.

A pálinkamustrára és a főzőversenyre előzetes regisztráció szükséges a 0742 589 643-as telefonszámon vagy a lilaarany20@gmail.com e-mail-címen. Mindenféle gyümölcsből, házilag készített szíverősítőt elfogadnak, a zsűrizést szakemberre bízzák. A főzőcsapatoknak gulyást kell készíteniük, amihez – a 250 lejes benevezési díj fejében – az alapanyagot (húst, burgonyát, hagymát) és a fát helyben kapják, csak a bográcsot, a fűszereket és az asztaldíszítéshez szükséges kellékeket kell magukkal vinniük. No meg jókedvet és némi tapasztalatot, mert értékes díjak kerülnek gazdára.

A lényeget azonban változatlanul a fentebb megfogalmazott mottó, vagyis az üzenetátadás képezi. Ahogy Rákosi Norbert mondja, úgy szórakoztatni, hogy közben eleink életfilozófiájából is minél többet megszívleltetni a résztvevőkkel, kissé újragondolva, a mai körülményekhez pászítva. Hogy ez milyen mértékben sikerül, arról augusztus 16-án bárki meggyőződhet – már csak egy esőmentes szombat kell hozzá!

Fotó: Rákosi Norbert személyes archívuma