A vártnál talán kevesebb külföldi szurkolót vonzott a hokivébé

Habár a várakozásokhoz képest kissé kevesebb szurkoló érkezett a szombaton este lezárult divízió 1/A jégkorong-világbajnokságra Sepsiszentgyörgyre, a 2025-ös esztendő legnagyobb romániai sporteseményéből sok tanulságok lehet levonni a jövőre nézve.

Szombaton késő este véget ért az év legnagyobb romániai sporteseménye, a Sepsiszentgyörgyön megtartott divízió 1/A jégkorong-világbajnokság. Sikerült-e vajon „megfogni”, lenyűgözni az idelátogató sportolókat, szurkolókat? Erre voltunk kíváncsiak.

Mint a maga nemében minden elsőnek, ennek a világbajnokságnak is voltak hiányosságai, amelyeket azonban gyorsan javítottak a szervezők (például sikerült feloldani az Arénában a beléptetésnél kialakult sorokat). Azonban a sportembereken kívül az egész önkormányzat nagyon készült, hogy a világbajnokság résztvevői, az idelátogató szurkolók a lehető legjobb benyomással távozzanak a városból.

Tény, hogy az előzetes becslésekhez és várakozásokhoz képest sokkal kisebb volt a városban a turisták, a vébére érkezők száma: nem rúgott több ezerre ez a szám. Az összesítve is kevesebb mint ezer főnyi brit, olasz, ukrán, lengyel szurkoló pedig maga gondoskodott szabadideje eltöltéséről.

A „nehézsúlyú” Brassóval szemben szálltak ringbe Háromszéken

A bajnokság egyhetes ideje alatt két nap nem szerveztek meccseket. Április 29-én és május 2-án lehetőség volt arra, hogy a távolabbról érkezők körülnézzenek és élményeket szerezzenek vidékünkön. A helyi szervezőbizottság a bajnokság programfüzetében is képes összeállításban ajánlotta a nézők figyelmébe a helyi természeti és kulturális értékeket, kezdve a torjai Büdösbarlangtól a gelencei Szent Imre-templomig, Sugásfürdőtől az Óriáspince-tetőig, a Haszmann Pál Múzeumtól a sepsiszentgyörgyi Vártemplomig vagy a kovásznai mofettákig. Hogy ehhez képest merre széledtek szét a más városokból, országokból érkezettek, arról keveset tudni, legalábbis egyelőre.

Deák Gyöngyvér, a Kovászna Megye Turizmusáért (Visit Covasna) Egyesület vezetője a Székelyhon érdeklődésére elmondta, a sepsiszentgyörgyi főtéri Tourinfo irodában többen érdeklődtek brassói látnivalók, illetve a Brassóba való utazás lehetőségei felől. Őket a szervezők finoman igyekeztek eltéríteni a helyi nevezetességek felé – egyeseket sikerült, másokat nem – mondta. Az viszont sikerélmény volt, hogy a vébé soknemzetiségű technikai stábja, mely kedden egy rövid kis turistaprogramot és ahhoz idegenvezetést is igényelt, a háromszéki körutat az eredetileg kért hat óra helyett tíz órásra hosszabbította, és közhelyektől mentes, igazi elismeréssel illette a látottakat.

Az útvonalra a szervezők az Óriáspince-tetőt, a csernátoni Haszmann Pál múzeumot és a bálványosi Apor lányok feredőjét fűzték fel, majd a bálványosi ebéd után a Szent Anna-tóhoz vitték a vendégeket, ahol még a Mohos tőzegláp megnézését is beiktatták. Érdeklődőek voltak a vendégek – közölték örömmel az idegenvezetők –, többen is elmondták, hogy bár eszükbe sem jutott volna erre a vidékre szervezni a nyaralást, megfontolják, hogy a családdal visszajönnek Háromszékre, Székelyföldre.

A Nemzetközi Jégkorongszövetség vezetői és a világbajnokság szervezőbizottságának tagjai pénteken a sepsikőröspataki Kálnoky-kastély, Károly király zalánpataki rezidenciájának megtekintése után a miklósvári Kálnoky-kastélyban vettek részt egy gálavacsorán.

Szusi és töltött káposzta, milánói makaróni és puliszka az étlapon

Bizonyára a jégkorongozóknak sem volt rossz dolguk, de péntekre már nem kértek programszervezést, talán fáradtak lehettek a sok meccs és edzés után. A kovásznai négycsillagos szállodákban nagyon odafigyeltek a kényelmükre és kielégítő ellátásukra – tudtuk meg a Turism Covasna Rt. vezérigazgatójától, Narcisa Diaconutól. A japánoknak szusit készítettek, az olaszoknak tésztaféléket kínáltak, de persze megkóstoltatták velük a puliszkát, a gulyást, a töltött káposztát is; az igazgatónő szerint nagy sikerük volt, el is fogytak az ételek, mi több, a vidékre jellemző csorbák (savanyú levesek) is népszerűek voltak.

Bár előzetesen nagy izgalmakkal gondoltak a helyi szervezők arra, vajon tudják-e biztosítani a nézők akadálymentes kijutását a Sepsi Arénához, ezzel semmi fennakadás nem volt, hiszen be volt „fogva” a városnéző kisvonat, több járatot működtetett a helyi tömegközlekedési vállalat és járható volt a még befejezetlen Olt menti bicikliút is.

A turisztikai egyesület több módon készült arra is, hogy a bajnokság helyszínén lekösse a résztvevők figyelmét: retro vébés képeslapot adhattak fel és a Román Postával kötött együttműködésnek köszönhetően azokat a képeslapokat, a szintén egyedi hokis bélyegzővel, ingyen eljuttatták a címzettekhez. Azonban a szurkolói térben is azt tapasztalták, hogy az első meccs előtt még nagy pezsgés van a helyszínen, a mérkőzések között pedig annál kevésbé – ennek az volt az oka, hogy minden újabb belépésnél az Arénába meg kellett ismételni a biztonsági ellenőrzést.

Jobb lett volna nem egymásra szervezni a két nagy eseményt

Ami az érkezők elszállásolását illeti, az – egyelőre úgy tűnik – fennakadás nélkül megoldódott, ám ez bizonyára sok energiát kívánt meg a bajnokság és az azzal egyidőben zajló Szent György Napok szervezőitől. A kulturális hét szereplőinek és a szurkolóknak, médiamunkásoknak, különféle stáboknak egyszerre kellett helyet találni a szálláshelyek tekintetében korlátozott kapacitással rendelkező Sepsiszentgyörgyön, a szállásadók meg is fogalmazták, hogy jobb lett volna nem egymásra szervezni a két nagy eseményt.

Deák Gyöngyvér elmondta, az események lejárta után begyűjtik majd a helyi és környékbeli panziók, hotelek tulajdonosainak visszajelzéseit, tapasztalatait, statisztikáit, mert azokból sokat lehet tanulni egy másik, hasonló kaliberű eseményre készülvén. A mostani szervezésre vonatkozóan azonban így összegzett: „Ennél többet nem tehettünk volna.”

Kovács István, a Sepsiszentgyörgyi Vendéglátók Egyesületének (SVESZ) elnöke szerint a brassói repülőtér sem lendítette fel a forgalmat az előzetesen becsült 10-20 százalékkal, legfeljebb 2-3-mal, ugyanakkor a bajnokságra sem jönnek (még) tízezrek.

Címlapfotó: Tuchiluș Alex