A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Régi fotók tanúsága

Régi fotók tanúsága

Borcsa János alábbi összeállítása érdekes kultúrtörténeti adalék Kézdiszentlélek közelmúltjához, ám remélhetőleg a megye más településein élő olvasóink számára is hasznos olvasmányként, netán inspirációként szolgál. A régi fotók felújítását Borcsa Attilának köszöni a szerző.

Nem sokkal az első világháború befejezése után, már 1919-ben, az összeomlás idején Kézdiszentléleken felekezeti iskola nyílott, s 1923-ban a falu Porond nevű részén elkészült az új iskola és művelődési otthon épülete is. Mindez Oláh Dániel plébános szolgálata idején (1910–1930) történt, aki felismerte a felekezeti oktatás szerepét a kisebbségi helyzetbe került székely–magyarság körében. A falu következő lelki vezetője Pál Domokos plébános volt, aki 1930 és 1944 között szolgált, s vele majdnem egy időben (1932–1940) állt a közművelődési élet élén Szakács Antal kántortanító.
A felekezeti iskola és művelődési ház képe 1935-bőlMondhatni irányt adó értelmiségi volt a Perkő alji település székelysége körében. 1933-ban megalakította a kézdiszentléleki római katolikus népszövetségi dalkört és szavalókórust, amellyel Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen is fellépett (1934-től). A gyermekkar, vegyeskar és a férfikar jól szerepelt a Brassóban tartott dél-erdélyi kórusvetélkedőn (1937), olyannyira kitűntek, hogy meghívást kaptak az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein való fellépésre, sőt kihallgatáson fogadta a dalkör tagjait a pápai nuncius. Ugyanezen év nyarán vettek részt a Kolozsvárt szervezett Romániai Magyar Dalosszövetség versenyén, ahol ezüst fokozattal jutalmazták a férfikart.
Szakács Antal ugyanakkor folytatta és pezsgésbe hozta Kézdiszentlélek hagyománnyal rendelkező amatőr színjátszó mozgalmát, évente mutattak be színműveket, amelyek három-négy, de jobb esetben tíz előadást is megértek. Az 1938. szeptember 24–25-én bemutatott Jézusfaragó emberrel aztán teljes lett a színjátszók sikere.
Tulajdonképpen maga a vállalkozás, tudniillik a Nyirő-darab szabadtéri előadásának gondolata volt rendkívüli. Földi István a Székely Újságban első oldalas cikket közölt az előkészületekről. „A szabadtéri előadás iránt közel és távol környéken nagy volt az érdeklődés, s bár még csak plakátokat se lehetett csinálni, mégis összegyűlt vagy kétezer néző, akik szinte megrökönyödve nézték azt a munkát, melyet ez a gárda végzett – írta. A Jézusfaragó ember szereplői (1938)– A Perkő sziklás, erdős oldala valóságos tündérkert volt ezen az estén. A színtérhez kényelmes, villanyvilágítással ellátott út vezet, a Tarnóczy vár alatt, nagy sziklák és merész lejtők helyett egy kb. 40 méter széles, 50 méter hosszú, szépen elrendezett nézőtér várja a vendégeket, akiknek legnagyobb része most lát először szabadtéri színpadot, s így érthető csodálkozással néz körül. Van mit csodálni. Több mint 1200 köbméter földet, követ bányásztak ki a Sânzieni-ek (tilos volt a magyar helységnevek használata a háború előtti diktatúra idején is!) erről a helyről, s 800 munkanap verejtéke kellett ahhoz, hogy most villany és reflektorfényben varázslatosan szépnek lássuk ezt a vidéket.” (1938. október 2.)
Magáról az előadásról több tudósítás jelent meg a korabeli sajtóban (Magyarország, Magyar Lapok, Székely Újság, Székely Nép stb.).
Szakács Antal ugyanezzel az előadással búcsúzott Kézdiszentlélektől 1940. szeptember 22-én. Az újabb történelmi fordulat nyomán az Erdély-szerte ismertté vált pedagógus Háromszék vármegye tanügyi és népnevelői előadója lett 1940–44 között, s ilyen minőségben is visszatért néha választott falujába. 1941. június 14-én például az ő részvételével avatták fel a Porondon, a felekezeti iskola előtti téren a Hősök emlékművét. Ez az emlékmű 1999 óta a templom előtti téren, az 1879–80-ban, Bálint Károly plébános szolgálata idején épült, s 1942-ben leégett állami iskola helyén áll.
Borcsa János

Hozzászólások