Felhívás!

Kevés a szabad terület

Kevés a szabad terület

Múlt héten közöltük Bokor Tibor polgármesterrel folytatott, a múlt év megvalósításaival, az idei év terveivel kapcsolatos beszélgetés első részét. Most a második rész következik, szintén érintve néhány érzékeny témát.

– Kézdivásárhelyen nagy a lakáshiány. Van-e szabad telke még az önkormányzatnak?

– Mindannyian tudjuk, hogy mekkora gond Kézdivásárhelyen a lakhatás, még bérelni is alig lehet ingatlant. Alá van írva a szerződés, a Penny áruház szomszédságában tavasszal hozzálátunk egy 15 lakrészes tömbház építésének, amiben két- és háromszobás lakások lesznek, 52 és 70 négyzetméteres felülettel, egyéni hőközpontokkal felszerelve; ezt mi kérelmeztük így, hogy az utólagos vitákat elkerüljük. Ezenkívül van egy fortyogófürdői telkünk, illetve még egy parcella a Depo építőanyag-lerakattal szemben. Ezek tulajdonjogának a teljes tisztázása már régebb elkezdődött, amint tisztán látunk, ezeket is felajánljuk házépítésre. Sajnos, terület szempontjából nagyon rosszul állunk.

 

– Sokakat érdekel a Fortyogófürdő sorsa. Történt előrelépés az ügyben?

– Azóta sem volt tárgyalás a prefektúra és az önkormányzat között zajló perben, bár alapfokon ezt megnyertük. A prefektúra azt szeretné, hogy a komplexumot vegyék el a várostól, kerüljön a román állam tulajdonába. Remélem, a fellebbezés során is nekünk adnak igazat. Zajlik még egy jogi eljárás: kártérítést kértünk az Incitato Fortyogó cégtől, amelyik, azt hiszem, nagyon komolytalanul viszonyult ehhez a beruházáshoz. Meggyőződésem, hogy amennyiben végre a város tulajdonában lenne a terület, akkor egy év alatt legalább a strandot be tudnánk üzemelni.

– Örökös probléma Kézdivásárhelyen a munkahelyek kérdése is. Van-e potenciális befektető?

– Érdeklődés nagyon sok van, több kisebb cég működik az 1-es számú ipari parkban, a csarnokok mind le vannak foglalva. Sokan nyertek pályázati pénzt, projektek lebonyolítása zajlik. Nagyon várom, hogy a Kézditej is beindítsa a céhes városban a tejüzemet, hiszen munkahelyek teremtése mellett itteni terméket lehetne fogyasztani, aminek az alapanyaga is helyi. Egy nagyobb befektető jelentkezett a nyáron, egy magyarországi cégről van szó, amely több millió eurót ruházna be a szentkatolnai úton lévő parkba, viszont van egy kis elakadás: nekik engedhetetlenül földgázra van szükségük, ami ott sajnos nincs. Most azon dolgozunk, hogy a kézdivásárhelyi gázhálózat bővítésével és korszerűsítésével oda is vezetéket fektessünk le. A cég profilja mezőgazdasági, gabona felvásárlásával, szortírozásával és szárításával foglalkozna, mintegy negyven embert alkalmaznának. Ez több szempontból jó lenne, hiszen a kézdiszéki gaz-dáknak is jövedelemforrást jelentene.

– Van új fejlemény az uszodával kapcsolatosan?

– Igen, a dokumentáció Bukarestben van. December közepén kértek pár módosítást, időközben beszéltem a miniszter úrral is, aki a lehetősége szerinti támogatásról biztosított. Van még egy-két engedély, amit be kell szerezni, december 24-én pedig apróbb kiigazítást kértek a tervezőtől. Várom, hogy kapjak egy hivatalos átiratot a fejlesztési ügynökségtől, amely alapján átadhatjuk nekik a területet. Attól kezdve a lebonyolítás az ő dolguk. Most nagyon optimista vagyok, hiszen volt lobbizás, és lesz is, reméljük a legjobbakat. És hiszem, hogy lesz uszoda Kézdivásárhelyen.

– Korábban többször szó esett egy terelőút építéséről, viszont most bejött a képbe a Brassó–Bákó autópálya.

– A napokban volt egy beszélgetésem az országos útosztály regionális igazgatónőjével, ezeket a kérdéseket is érintettük. Úgy néz ki, hogy az autópálya Kézdivásárhely és Szentkatolna között fog elhaladni, a korábbi verzió (Kézdiszentlélek–Lemhény–Bereck) esik. Ennek egyik oka, hogy abban a határban kisebb parcellák vannak, és a minőségük sincs olyan, mint a kézdiszentléleki határban lévőknek. A terelőutat is a pálya vonalához szeretnénk igazítani, az igazgatónő azonban azt mondta, a projektet érthető módon nem finanszíroznák. Lesz viszont olyan lehajtó sáv, ami beköti majd a várost a sztrádába. Ezen kívül egyébről is tárgyaltunk, a beszélgetésen jelen volt Balogh Tibor kézdiszentléleki kollégám is. Közös érdekről van szó, ugyanis szeretnénk bicikliutat építeni a város és a község között, és ez már pozitív fogadtatást kapott. Nem csak ezzel kapcsolatban tapasztaltam nyitottságot és segítőkészséget, hanem a Kézdivásárhely és Sárfalva közötti bicikliút megépítésével kapcsolatosan is, első fázisban csak erről esett szó. Ez azért is könnyebben kivitelezhető, mert Oroszfaluban, a Bem utcában eleve lesz bicikliút, onnan kellene továbbépíteni Sárfalva irányába. Most a telekkönyvezést indítottuk el, Sárfalva után már szűkülnek a lehetőségeink, de legalább ezt a két projektet szeretnénk kivitelezni. Hogy autópálya lesz-e? Ebben az országban azt mondani valamire, hogy biztos, az kicsit elrugaszkodott. Még két éve van a cégnek, hogy letegye a terveket az asztalra. Egy amerikai vállalkozásról van szó, komolynak tűnnek, már jó pár önkormányzattal felvették a kapcsolatot. Az önkormányzatok között is vannak viták az autópálya nyomvonalával kapcsolatosan, mindenki szeretné minél távolabb. A kérdés az: akarunk vagy sem autópályát? Ez az autópálya-szakasz egyébként nagyon fel van pörgetve, hiszen ez a sztráda teremtene kapcsolatot Moldva és Erdély között.

Hozzászólások
Ötven éve „tanulva tanítanak”

Ötven éve „tanulva tanítanak”

A tanügyi káderek 1969 februárjában megtartott országos konferenciáján vetődött fel első alkalommal a Pedagógusok Háza szükségessége. 1971-ben alakultak meg ezen központok mint önálló módszertani, tudományos, kulturális és nevelési intézmények. A sepsiszentgyörgyi pedagógusok háza a jubileumot a Fidelitas hotelben tartott szakmai konferenciával és a volt vezetők díjazásával ünnepelte meg.