„Barátságos, elfogadó, segítőkész emberekkel találkoztam”

„Barátságos, elfogadó, segítőkész emberekkel találkoztam”

A grúziai Salome Pirtskhelava három hónapja EVS-önkéntesként tevékenykedik a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesületnél. Nemrég nemzeti est keretében mutatta be hazáját, így ezúttal inkább önmagáról kérdeztük a huszonhat éves lányt.

Salome nem első alkalommal vesz részt az EVS-önkéntesprogramban, két éve ugyanis Törökországban teljesített szolgálatot. „Miután hazatértem, újabb lehetőség után néztem, és ideérkezésem előtt egy évvel találtam rá a Zöld Nap Egyesület hetedik projektjére.” Úgy véli, az önkéntes programok kitűnő lehetőséget nyújtanak a külföldi tapasztalatszerzéshez, a különböző közösségekkel való munkához. „Érdekes összehasonlítani az egyes közösségek eltérő kultúráját, továbbá a helyiek viszonyulását egy más kultúrából érkezett személyhez. Legtöbb helyen a távolságtartó magatartás jellemző, ám Kézdivásárhely erre rácáfol, itt nagyon barátságos, elfogadó, segítőkész emberekkel találkoztam.”

Örömmel nyugtázta, hogy szülőhazájától eltérően, a céhes városban sokan beszélik valamilyen szinten az angol nyelvet, ami lehetővé teszi a helyiekkel való gördülőmentes kommunikációt. „A magyar nyelv roppant nehéz, ugyanis több olyan hangja van, amely nem található meg az általam beszélt nyelvekben, ugyanakkor gyönyörűnek találom, és szorgalmasan tanulom”. Hozzátette, ideutazása előtt kevés információt talált vidékünkről a világhálón, és érkezésekor minden várakozását fölülmúlta, amit itt talált. „Nagyon szeretem az itteni munkámat, az emberekkel való kommunikálást, kedvencem a gyerekekkel való foglalkozás. Érdekes látni a kezdeti döbbenetet arcukon, hiszen nem értik az általam beszélt nyelvet, ám ez rövid ideig tart, hiszen kommunikálunk, ahogy tudunk, végül meg csüngnek rajtam, megölelnek, ami nagyon jól esik, gyakran megkönnyezem.”

A Samegrelo-vidéki kisvárosból származó Salome közegészségügyi egyetemi tanulmányait a fővárosban, Tbilisziben végezte, majd Lengyelországban mesterizett nemzetközi gazdaság és gazdálkodás szakon. Hazatérésekor egy gyógyszeripari korporáció beszerzési osztályán kamatoztatta tanulmányait, gyógyszerekkel és orvosi felszerelésekkel látva el hazája 39 kórházát. „Más országbeli emberek gyakran »leoroszoznak«, és ez korábban nagyon kellemetlenül érintett, mára azonban türelemmel elmagyarázom nekik, hogy nem orosz, hanem grúz vagyok, ahogy az anyanyelvem is az. Minderről az orosz politika tehet, ám mi, grúzok, amerre járunk, próbáljuk az emberek tudtára adni, hogy önálló népként, saját hazánkban élünk, nem a Szovjetunióban, és saját nyelvünket beszéljük.” Hozzátette, Putyin politikájával nem ért egyet, ám a nyelvet és irodalmat nagyon szereti, továbbá nagyon sok orosz barátja van.

A közelgő ünnepek kapcsán elmondta, a grúzok ortodox keresztényekként a karácsonyt január 7-én, míg az újévet január elsején (ahogy a nyugati kultúrában), majd január 14-én (óhitű ortodoxokként) is ünneplik. „Karácsonykor a templomban, majd családi körben ünneplünk, míg az újévet gyakran külföldön töltjük.” Végezetül megjegyezte, nagyon szereti hazáját, és bár arrafelé a gazdasági helyzet nem éppen virágzó, az önkéntes program befejeztével folytatná otthoni munkáját.

Hozzászólások