Ásatások a Tarnóczy-Mikes kastélynál

Ásatások a Tarnóczy-Mikes kastélynál

Két héten át Kézdiszentléleken tartózkodott a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) egyetemistákból álló régészcsoportja. A kutatók a Tarnóczy-Mikes várkastélynál végeztek ásatásokat, feltárva jó néhány falat. A munkájuk nem ért véget: úgy tűnik, hogy pár éven át Kézdiszentlélek vendégei lesznek, ugyanis teljes egészében fel kívánják deríteni a romokat.

Jó néhány napon át követtük figyelemmel a dr. Mordovin Maxim egyetemi docens által vezetett csoport munkáját, így fel tudtuk mérni, hogy mekkora munkát végeztek a diákok, és a helybeli önkéntes segítők. A haladás annak ellenére hatalmas, hogy az időjárás időnként nem kedvezett az ásatásnak, most már némi képzelőerővel láthatjuk, hogy mekkora volt és miként nézhetett ki a vár, ami később kastéllyá volt átalakítva.
De lássuk az előzményeket. Szerencsés csillagzatnak köszönhető, hogy a Perkő alatti nagyközségben végre ez a munkálat elkezdődhetett. A legfontosabb, hogy Balogh Tibor polgármester kitűzte célul: a várat ismét láthatóvá kell tenni, be kell kapcsolni a turizmus vérkeringésébe. Az elképzelés nem csak ötletszinten maradt, hiszen a községvezető felkérte dr. Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történészt, kutassa fel a birtok építéstörténetét, hogy az évszázadok fátylán túlnézve tiszta képet lehessen kapni arról, az idők során kik birtokolták a várat. A 2018 végén könyvben is kiadott, 2019 januárjában Kézdiszentléleken is bemutatott építéstörténet sok érdekességre derített fényt, és kiindulási alapot nyújtott a feltárás megkezdéséhez.

Régészek a várban
A Volgográdban született dr. Mordovin Maxim, az ELTE-BTK régészettudományi docense elmondta: eredetileg Sztáncsuly Sándort, a Székely Nemzeti Múzeum régészét kérte fel Balogh Tibor polgármester arra, hogy kutasson a kastély romjainál. Mivel a háromszéki szakember szakterülete nem a középkor, ezért értesítette a budapestieket a lehetőségről, amit örömmel vállalt el. A docens ezelőtt 19 évvel járt már a településen, dolgozott itt, ismerte a terepet is, így 12 hallgatóval meg is érkeztek a Perkő alá.
„A kéthetes munka során tájékozódunk: azt mérjük fel, hogy mennyire maradt meg, milyen falmaradványok találhatók a föld alatt, és milyen jellegű leletekre számíthatunk. Szerencsére Csáki Árpádnak köszönhetően össze vannak gyűjtve a források és a képi ábrázolások, így azok alapján már tudtunk tervezni. Van egy 1831-ben készült vázlatos felmérés, alaprajz a kastélyról, abból kiindulva terveztünk két nagyobb szelvényt. Egyiket a kastély nyugati palotájának területén ástuk, a másikat az alaprajzon látható kerektorony területén alakítottuk ki, ezekből a kutatóárkokból termeltük ki a földet, hogy megtaláljuk a falmaradványokat” – magyarázta a munka menetét a kutató. Elmondta: mindennek nagyon örülnek, amit találnak, de vannak elvárásaik, ilyenek például a kályhák, vagy a kályhamaradványok, de az építészeti elemek is nagyon izgalmasak számukra.

„A kastély alaprajza rendkívül szokatlan, mondhatni nem egy kastélyra hasonlít, és a helyzete sem kifejezetten arra utal, úgy néz ki, mintha lett volna itt egy középkori vár. Számunkra az lenne az igazi, hogy a kastély előtt – aminek első írásos említése 16. századi – lett volna egy Árpád-kori vár. Ehhez nem szükségesek cserepek, hanem olyan építészeti maradványok – például falak – amik alapján ezt lehetne igazolni” – sorolta reményeit a régész.

A hosszú távú tervekre kitérve elmondta: a munkájuk folytatása sok mindentől függ. Az első az, hogy az önkormányzat miként szeretné hasznosítani a romokat, és persze attól is, hogy a műemlékvédelem mit engedélyez. Ez utóbbi a romok esetleges felfalazását, vagy akár építkezést is jelenthet. A régészek feladata a feltárás, a leletanyag feldolgozása és bemutathatóvá tevése.

A vár kapcsán a régész még elmondta: a kastélyokra jellemző, hogy szabályos alaprajzúak. „Ebben az esetben teljes szabálytalan alaprajzzal van dolgunk. Itt a környéken van néhány vár, például az Ika- vagy Bálványos vára, amelyek úgy néznek ki, hogy van egy torony, és hozzájuk kapcsolódik egy kisebb udvar.

Ez az alaprajz leginkább azokra emlékeztet. A vár jelleget erősíti azt is, hogy kerültek elő 13. századra tehető kerámiatöredékek” – mondotta az interjú végén dr. Mordovin Maxim.

Az első fázis kiértékelése
A régészek július 26-án tették le munkaeszközeiket, az utolsó pillanatokban már csak méréseket végeztek. Aznap szépszámú érdeklődő jelenlétében a munkálat kiértékelése is megtörtént, az interjúhoz képest a vezető régész több mindenről be tudott számolni. A kiértékelést megelőzően Balogh Tibor elmondta: nagyon örül, hogy sikerült ennyire feltárni a várat, és mindenki számára köszönetét tolmácsolta, így az egyetemistáknak, a menzás személyzetnek, és természetesen a helyi önkénteseknek is.

A kutatás vezetője minden egyes kutatóárkot megmutatott a jelenlevőknek, érdekes tudnivalókat osztva meg velük. Így kiderült, hogy találtak majdnem két méter vastag kőfalat is, ugyanakkor helyenként látszik, hogy a falakat az idők során vékonyították, mivel a védelmi jellegére nem volt szükség, a lakók kényelmesebbé tették otthonukat. Ablaknyílásokra utaló falmaradványt egyetlen helyen találtak eddig, a kastély egykori bejárata melletti palotaszárnyban, ahol egy kis falmaradványon még a fal fehér és sárga festése is látható. Az eltérő 80–180 cm-es falvastagságok miatt a kézdiszentléleki kastély egész Erdélyben egyedi – magyarázta a helyen a régész.

Előkerült az épület konyhája is. Abban találtak egy méretes kemencét, a kormos téglapadlón pedig még most is jól látszik a helyiség intenzív használata. „Hogy a kemence elférjen az eredeti, 180 cm-es falat lefaragták 80 cm-re, mert csak úgy fértek el. Mellette megtaláltuk a kőpilléreket, amik tarthatták a kürtőt, a tetején a nagy kéménnyel” – magyarázta a régész. Elmondta: a konyha az egyetlen hely, ahol találtak tetőcserepeket, ami azt jelenti, hogy nem az egész volt cseréppel födve, hanem csak a kürtő teteje (a cserepek kormosak voltak), valószínűleg azért, hogy a víz ne folyjon be. A konyha szomszédságában 13. századi és őskori leleteket is találtak, így a helyen már rég éltek emberek. Azt még nem tudni, hogy a 13. század során milyen falak épülhettek, de annyi biztos, hogy ezek a legrégebbi leletek, amik Kézdiszentléleken előkerültek.

Az eddig a patak felőli oldalon levő, az egykori várból az ásatás előtt is jól látszó falmaradványokhoz egyelőre nem nyúltak, mert nagyon rossz állapotban vannak.
Az esemény végén a helybeliek kürtőskaláccsal és szilvapálinkával kínálták meg a jelenlevőket, majd rövid ismerkedős beszélgetés után véget ért a feltárás idei része.

Hozzászólások