Ahol a múlt örökségét őrzik

Ahol a múlt örökségét őrzik

A Székely Nemzeti Múzeum egységeként működő zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban az elmúlt évben bővítették a kollekciót, restauráltak, szemináriumot tartottak, berendezték Kőrösi Csoma Sándor „lakását”, és sok más, értékmegőrző munkálatot végeztek. Ugyanakkor az idei évre is komoly terveket vetítenek előre – derült ki a dr. Pozsony Ferenc néprajzossal (kis kép), a múzeum vezetőjével folytatott beszélgetésünkből.
– Hogyan értékelné az elmúlt évet a múzeum életé­ben?
– Az intézményben az elmúlt év során csendes, szakmai építkezés zajlott. A múzeum folyamatos működtetését és fejlesztését továbbra is a Bethlen Gábor Alap (BGA) és Zabola Község Helyi Tanácsa biztosította. Szakmai és adminisztratív életét dr. Dimény Attila, dr. Kinda István muzeológusok, valamint Demes Judit kurátor irányította.
– Sikerült bővíteni a múzeum gyűjteményét?
– Az intézmény kollekciója több száz újonnan megvásárolt, vagy adományként kapott tárggyal gyarapodott. Leltárában több mint 3500 szakszerűen adatolt, digitalizált tárgyat tartunk nyilván. Az utóbbi évben elsősorban a népi kézműves (ács, asztalos, kádár és cipész) mesterségek jellegzetes szerszámanyagát és termékeit gyűjtöttük össze, ugyanakkor folyamatosan adatoltuk a hagyományos földművelés és állattartás tárgyi anyagát és munkafolyamatait is. A BGA támogatásával átrendeztük raktárainkat, újonnan készített, speciális tároló szekrényekben helyeztük el fatárgyainkat és levéltárunk legértékesebb állagait. Szintén a támogatásukkal restauráltattuk Domokos Levente székelykeresztúri szakemberrel a legértékesebb, de ugyanakkor legveszélyeztetettebb állapotban lévő festett bútorainkat.
– Úgymond hagyománya van önöknél a terepmunkának. Tavaly hol kutattak?
– A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékével együtt alapkutatást szerveztünk orbaiszéki, székely és moldvai csángó falvakban. Elsősorban a családi, lokális emlékezet működését vizsgáltuk, több száz régi, magánszemélyek tulajdonában levő fényképet digitalizáltunk. Vizuális adattárunkban több mint 16 ezer negatívot, ezerötszáz papíralapú fényképet és ugyanennyi digitalizált fotót őrzünk. Ugyanakkor megszerveztük a fiatal néprajzkutatók 14. szemináriumát: kolozsvári, debreceni és budapesti néprajz szakos hallgatók ismerkedtek a múzeumi és terepmunka módszereivel, a fiatal muzeológusok, néprajzkutatók eredményeivel, a háromszéki, erdővidéki, barcasági és moldvai múzeumok, tájházak legújabb kiállításaival, épített örökségével. Kiemelten foglalkoztunk a moldvai csángó falvakban élő népszokásokkal, elsősorban az újév kezdetéhez kapcsolódó medvejátékokkal.
– Milyen kiállítások voltak a múzeum szervezésében?
– Dr. Kinda István vezetésével Csoma Sándor kőrösi „szülőházában” egy orbaiszéki katonarendi család 19. század eleji lakáskultúráját bemutató, ideiglenes kiállítást rendeztünk be a helybeli református egyházközséggel együttműködve. Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen megnyitottuk az Üzenet a frontról (Ferenc tüzér levelei 1914-1918) című tárlatunkat, melyet dr. Bereczki Ibolya vezetésével, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummal közösen terveztünk és valósítottunk meg. A Kriza János Néprajzi Társaság kolozsvári székházában augusztus 20-a tiszteletére szerveztünk kiállítást Privát fényképek – privát történelem címmel.
– A zabolai nemzetközi néptánc-tábor programjában is fontos helyszín a múzeum. Tavaly milyen tevékenység zajlott ott?
– A zabolai Mikes családdal és a Gyöngyharmat Néptáncegyüttessel együtt cselekvően részt vettünk a 6. nemzetközi néptánc-tábor megszervezésében. A múzeumban bútorfestéssel, szövéssel, szalmafonással, népi játékokkal ismerkedhettek az iskoláskorú gyerekek, szüleik és pedagógusaik. Ugyanakkor a Nemzetstratégiai Kutatóintézet fiatal munkatársaival nemzeti szimbólumainkkal kapcsolatos festőversenyt szerveztünk.
– Milyen terveik vannak erre az évre?
– Az új esztendőben alapkutatást és kiállítást tervezünk a moldvai csángó magyarok sámánisztikus hagyományairól, a zabolai székely gazdacsaládok 20. század eleji életmódjáról, az erdélyi szászok és a reformáció kapcsolatáról, valamint annak a nemzedéknek az életmódjáról, mely megélte az 1918-1920-as eseményeket. Kiállítást tervezünk azokból a Zaboláról származó tárgyakból (Árpád-kori sírleletek, késő-reneszánszkori oltár, Basa Tamás széke és szekrénye stb.), melyek eddig csak a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban voltak láthatók. Megszervezzük a fiatal néprajzkutatók 15. szemináriumát, valamint a néprajz szakos diákok múzeumi és terepgyakorlatát.

Hozzászólások