Felhívás!

Porból vagy tojásból lettünk?

Porból vagy tojásból lettünk? Életmód

A kereszténység legnagyobb ünnepének küszöbén állunk, s nem tagadhatjuk le, hogy az egyházi szokások mögött a sámánizmus, illetve eleink több ezer éves hitvilágát éltetjük tovább a hímes tojások mintakincsében. A húsvét eme jelképeinek pogány üzenetét Kissné Portik Irén néprajzkutató fejtette ki az Ezüst Akadémia legutóbbi, sepsiszentgyörgyi előadásán, illetve a kézdivásárhelyi Vigadóban. Mély kútba néztünk.

Az emberiség kultúráján végigvonul a tojás szimbóluma. Az abból kikelő élet látványa mélyen elgondolkodtatta eleinket: a genezis, az élet, a születés, az újrakezdés szimbólumává tették, legutóbb épp a kereszténység eszmekörében. Ám a tojásokon levő rajzok nem bibliai üzeneteket hordoznak – lepte meg közönségét az előadó, aki a régészeti és kultúrtörténeti forrásokat is kitartóan kutatta e szimbólumok tartalmának megfejtéséért.

Mi volt előbb: az élet vagy a tojás?
Százharminc mondában, mondatöredékben utalnak arra, hogy a világ egy vízen úszó tojásból jött létre. Ebben az őstojásban még káosz volt, semmi sem volt elkülönülve, ahhoz kellett egy fallikus hatást (megtermékenyítést) megtestesítő bikaszarv, madárcsőr vagy kígyófarok, hogy a teremtett világ alkotóelemei létrejöjjenek. A Föld köldökének az ábrázolása szintén elválaszthatatlan a tojástól, nevében, formájában vagy mindkettőben utalnak rá az írott-rajzolt források.
Ami a régészetet illeti, annak ellenére, hogy a tojás igencsak mulandó és törékeny, van néhány strucctojás-lelet, illetve héjtöredék, ábrázolás, amely azt bizonyítja, hogy az ember már Kr. e. 65.000-ben megfestette a tojást, vagy más módon díszítette: karcolta, faragta, sőt, egy 4000 éves egyiptomi hímes tojás mintája a mai erdélyi motívumkincsben is fellelhető. Motívumaik az emberiség szellemiségéből több mindent megőriztek, 1600 éves mükénéi, föníciai festett tojásokról is tudunk. Néha a varázslás kellékei lehettek, a kőbe faragott példányról is ez feltételezhető.
Érdekesség, hogy 1500-ban – egy eretneknek számító új elmélet szerint – a kerek Föld térképét is először egy tojáson ábrázolták, ugyanakkor a tojás alakú szent helyek a kultikus területekhez vagy a holtak nyugvóhelyéhez, menhirekhez és dolmenekhez kapcsolódva is felbukkannak a feltámadás üzenetét közvetítve. Keresztény katedrálisok freskóin is feltűnnek a tojások, például Piero della Francesca egy kagylóban, igazgyöngyként ábrázolja a milanói katedrálisban.

Mit tudtak a régi magyarok?
Avar- és Árpád-kori ásatásokból előkerülő emlékek között megszokott lelet a tojás. A magyar népi hitvilág több tájegységben fizetőeszközként tartotta számon: a halott ezzel fizethetett azért, hogy a révész átvigye a nagy vízen a túlvilágra. Újszülött mellé rontáshárító ajándékként tették a bölcsőbe, de keresztelésért, konfirmálásért, házszentelésért is tojással fizettek az élet megújulásának és virulásának üzenetét közvetítve.
A legrégebbi magyar hímes tojás is az avar korból származik, Kiszomboron került felszínre, karcolt mintázata máig sem fedte fel titkát. Húsvét idején a feltámadó Krisztusnak és a megváltás után újrakezdődő életünknek egyszerre szimbóluma.
Két és félezer hímes tojás van Portik Irén gyűjteményében, akit először a gyergyói, számára ismeretlen tojáshímek sarkalltak további kutatásra: a székelységből Erdélyre, majd a Kárpát-medencére, végül Moldvára és Ukrajnára terjesztette ki vizsgálódását. A hucul, az ukrán, az orosz tojások jelképei is megerősítették azt, amit Kárpát-medencei szinten sikerült megállapítania.
„Nálunk, székelyeknél és a tojásfestéshez szerényebb eszköztárat használó táj­egységeken a jelképek jobban, tisztábban megmaradtak, mint a technikásabb díszítőknél, a több szimbólumot csoportosító tojásokon. A motívumok tüzetes vizsgálata rávezetett arra a felismerésre, hogy a Kárpát-medencében a tojáshímek négy csoportra oszthatók, és ugyanazokat a tavasz kezdetéhez kötődő hiedelmeket, ünnepeket fogalmazzák meg” – jött rá több évnyi kutatás után a jeles néprajzos.

Hímek üzenete
A tojáshímek első csoportja a természet megújhodását tükrözi. Annak ellenére, hogy más népi művészeti ágakban (szövés, hímzést, építészet) a termés, a bőség, a megvalósult élet, a termékenységvarázslás jelképeiként gyakoriak a virágok és a gyümölcsök, addig tojásokon gyümölcsöt nem találunk, mert az nem a tavasz, hanem az ősz tartozéka. A rügy, kacs, bimbó, levél és az életfa viszont gyakori motívumok. Bennük néha olyan üzenet fogalmazódik meg, amit a pogányságból mentett át keresztény köntösbe a magyarság. László Gyula olvasta ki régészeti leleteiből: a túlvilágon minden fordítva van. A tojásokon is ez köszön vissza: fent van a száraz ág, míg lent a leveles.
A minták másik csoportja a Nap teljes ragyogásban való visszatérését ábrázolja. Azt már őseink is tudták, hogy a Nap egy csillag, ilyen formában is sokszor felbukkan, vagy sok sugárral illusztrálták fényességét. A szvasztika (horogkereszt – szerk.) mint motívum is ebbe a csoportba tartozik; egyik leg­ősibb jelképünk, bár a nácizmus sokakkal megutáltatta. Jelképezheti az örök életet, de a forgandóságot és a ciklikusságot is. A virágkehely is a nap természetének jelölője, mert reggel kibomlik, délre kitárulkozik, este ismét összecsukódik.
És mert a tavasz megpezsdíti a vért is az élőkben – illetve eljön a magvetés ideje –, az anyaföld megtermékenyítésének motívumtára képezi a harmadik nagy csoportját a tojáshímeknek, vagyis minden földbe hatoló szerszám: eke, kapa, ásó, borona és gereblye. Időben előrehaladva, a tojásokon „elnövényiesedő” gereblyemotívumok tűnnek fel, van olyan is, amelyen kihajt a „gerebevirág”.
Végül a szellemvilág is a mindennapok része, a rontás-távoltartás, a szerencse megidézésének szimbólumai szerveződnek a negyedik csoportba. A tyúkláb, mely illusztrálásával megakadályozza, hogy a tyúk elkaparja a szerencsét, és hasonlóan, a tisztátalanságot, az ördögöt jelképező libaláb távol tartja a sátánt. A kakukk nyelve, mely titkokat beszél ki, a kakastaréj, mely nem átallja magát a fenséges naphoz hasonlítani, a kígyó-béka: mind hasonló mágikus erővel bíró motívumok.
Gyergyóremetén a rossz leánynak azt mondják: ondok varasbéka, a rossz fiúnak: mocsok kígyófiú. A tojáson az útját ki nem ismerő béka gonoszként tűnik fel a kereszténységben, a kígyó pedig a népmesékben a rejtett tudás tudója, a kezdet előtt, a vég után levő világ ismerője, de mindenképpen a férfierők megtestesítője. A rossz, gonosz nőt a béka vagy szilvamag jelképezi (vaginamotívum), ám a békamotívumban átalakulhat tulipánná, hiszen a gonosz nő legfőbb esélye a megigazulás. A berbécs szarva, a kecske körme is – melyek szintén felkerültek a tojásokra – varázserővel bírtak. Ez utóbbi kettő csodálatos módon Az egyszemű, kétszemű, háromszemű lány című népmesében szerencsét hoz a legkisebb leánynak.

„Ha kalapom lenne…”
Számos tojásdíszítési, tojásfestési technika ismert még szűkebb-tágabb körzetünkben. A viasszal írt batikolt tojások piros színe, mint a hímzéseken, a rokolyákon, a kelengyés ládákon is, az élet jelképe, újabb jelentése szerint Jézus vére. Régen hagymahéjjal festették a tojást: úgy tartották, hogy a böjti időszak hagymahéj-gyűjteménye adja a legjobb festéket. Másutt a szegények módszere volt, hogy vackorból ecetet főztek, a tojást abba tették, hogy minta szerint lemarja a sötétebb felső rétegét.
Vas megyében két színre festik meg ugyanazt a tojást, egymásban nem oldódó festékekkel. Előbb az egyikbe mártják, majd a másik színnel festik, karcolással rajzolják meg, különböző mélységekig lemarva a mintát. Ezek már újabb technikák, szabadrajzú díszítéssel. A Tisza vidékén, a Duna-Tisza közén, Balaton–Felvidéken, de Dél-Erdélyben is vannak kétszínű tojások, ám ott először megírják, festik az első színnel, viasszal lefedik azt a mintát, amit pirosan akarnak hagyni, majd feketébe mártják.
Ugyanígy készülnek a háromszínű hucul tojások (ezzel a ruszin népcsoporttal Észak–Moldvában találkozott az előadó). Az élet elmenő és visszamenő útját kétvonalas rajzokkal ábrázolják, és csak tökéletes munkát adnak ki a kezükből, mert azt az isteni tökéletességet, amit a tojás testesít meg, nem gyalázzák meg. Ezért jegyezte meg Portik Irén előadása zárásaképpen: „Ha kalapom lenne, Moldvában megemelném, s fel se tenném többet!”

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.