Felhívás!

„Legkedvesebb fotótémám az ember”

„Legkedvesebb fotótémám az ember” Életmód

Az ember életének talán legmeghatározóbb pillanata, amikor gyereke születik, onnantól más időszámítás kezdődik, átrendeződik az értékrend, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a legjobb életet biztosítsuk a kicsinek. Ezt a mérföldkövet mindenki meg akarja örökíteni, hogy azonnal megoszthassa a rokonokkal, ismerősökkel, és – ami ugyanilyen fontos – évek múltán is felidézhesse a kezdeti pillanatokat. Ehhez nyújt segítséget az újszülött-fotózás, aminek köszönhetően a saját készítésű képekhez képest magas színvonalú, profi emléket fűzhetünk le albumunkba. Erre most már Felsőháromszéken is van lehetőség, Virág Ágotának köszönhetően.

– Kezdjük az elején, mikor, hogyan kezdte el érdekelni a fotózás? Melyek voltak az első lépések a jelenlegi szakmája/hivatása felé?

– Hosszú út volt, amíg idetaláltam. Gyermekkorom óta érdekel a művészet, ez köszönhető elsősorban a környezetemnek, amiben felnőttem. Az óvó néni sokszor emlegette, hogy tízórai szünetben tele rajzoltam tulipánnal a padot, szerettem festeni, rajzolgatni, így a Nagy Mózes Elméleti Líceum rajzosztályába felvételiztem, ahol intenzíven tanultunk festészetet, szobrászatot, művészeti nevelést, ez a mai napig meghatározza a fotós munkáimat is. Középiskolában egy gitárral a hátamon vonatra ültem, elmentem Marosvásárhelyre, a Színművészeti egyetemre, ahol azt a tanácsot kaptam, hogy érdemes lenne a zene területén tanulni, így érettségi után felvételiztem az egyetemen zenepedagógia szakra. Volt néhány irányvonal, amihez ragaszkodtam az életemben: hit, család, pedagógia, művészet, és mindezt itthon szerettem volna megélni. Egyetem után aztán elkezdtem tanítani, ami teljesen rózsaszín világnak tűnt számomra, de mellette éreztem, hogy kell még valami, amiben szabadon alkothatok. Tudtam, hogy csak olyan munka jöhet szóba, ami a családos élettel összeegyeztethető.

Ekkor már volt alkalmam a férjem akkori fényképezőgépén kísérletezni, nagyon örültem, hogy a kezembe merte adni. Láttam, hogy egy jó fotóhoz nagyon sok tudás kell, de én előre csak élvezni akartam, hogy „véletlenszerűen” is sikerül néhány fotó. Egyre többször került a kezembe a fényképezőgép, és a férjem elkezdte tanítgatni a dolgokat nekem. Ő ekkor már fotózott kisebb rendezvényeket, így mentem vele, és én is próbálkoztam.

– Milyen irányba indult el akkor? Portré, tájfotók? Miként találta meg a stílusát?

– Amikor már láttuk, hogy a munkánk tetszik az embereknek, fejlesztettük az eszköztárat, és nekivágtunk a rendezvényfotózásnak, egyik esküvő jött a másik után, egyre többen kerestek meg. Még fel sem fogtam, hogy a kedvenc időtöltés kezd hivatássá válni, amikor már javában dolgoztunk. Közben a férjem videózást tanult, és elindult a családi vállalkozásunk, amit egy sikeres európai uniós pályázat is segített, így lehetőségünk volt tanulni, elvégezni a fotósulit, és beszerezni a szükséges eszközöket. A legkedvesebb fotótéma számomra az ember. Talán azért, mert megismételhetetlen, sokszínű, változatos téma. Nincs két egyforma pillanat, nincs két egyforma emberi megnyilvánulás. A fotós lehet olyan személy, aki lekattogtat és aztán továbbáll, de lehet olyan ember is, aki közben motivál, és kiemeli az emberi értékeket. Rengeteg önbizalomhiánnyal küzdő embert fotózok, akik előre kijelentik, hogy róluk még soha nem készült jó fotó, aztán mindig kérem őket, engedjék meg, hogy erre rácáfoljak. Mindenkiről lehet jó fotót készíteni, egyszerűen nyitott szemmel és esztétikai érzékkel kell ehhez rendelkezni, aztán rávenni az alanyt, hogy önazonos legyen. Ez adja a fotók esszenciáját, és persze a tapasztalat, amihez sok munka kell. Stílusban mindig igyekszem „maradandót” alkotni. Olyan fotókat készíteni, amit sok év múlva is meg lehet nézni, meg lehet érteni. Bár rengeteg irányzat létezik, és minden évben változik az esküvős trend is, szeretem, ha nem ezek határozzák meg teljességében a munkámat. Fontos számomra a szép színek használata, a világos, fénnyel teli fotókat szeretem, tudatosan kerülöm a sötét tónusokat. Minden helyzetben a természetesség a mérvadó számomra, nem tudok azonosulni a mesterkélt beállításokkal.

– Mit szeretne megmutatni a fotói által?

– Azt, hogy az élet szép, az ember értékes, Isten ajándéka, és mindig van, amiért érdemes megállni és exponálni…

– Mikor érezte, hogy Felsőháromszéken elsőként újszülöttfotózással foglalkozna?

– Az újszülöttfotózás a vállalkozásunk kisgyermeke, ebből nőtt ki, az esküvőfotózás mellett foglalkozom ezzel. Régóta figyelem ezt a területet, és 1 éve vettem a bátorságot, hogy nekifogjak tanulni. Néhány barátnőm kért meg, hogy pár napos babájukról készítsek spontán fotókat, és ők már akkor mondták, hogy én erre születtem, ezt kellene csináljam, de azt hittem, hogy csak elfogultságból és kedvességből mondják. Azok a visszajelzések viszont a szívembe íródtak, és amikor nehézségbe ütközöm, mindig ezek emlékeztetnek arra, hogy érdemes kitartani. Azt tudtam, hogy nagyon nehéz munka a fotózáson belül az újszülöttfotózás, nem lehet csak úgy nekilátni. A nagy felelősség mellett jó sok tudásra és rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy valakiből újszülöttfotós váljon.

– Hogyan tanult bele ebbe az ágazatba, mi volt szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi színvonalon tudjon dolgozni?

– Elkezdtem elméletet tanulni, nézegettem a világhírű újszülöttfotósok munkáit, külföldi internetes oldalakon online workshopokon vettem részt, aztán magyarországi szakemberektől tanultam, végül romániai művészekkel kerültem kapcsolatba. Tagja vagyok több szakmai csoportnak, ahol megbeszéljük a felmerülő kérdéseket, tanulunk egymástól, és segítünk, amiben tudunk. Az újszülöttfotós közösségekben mindenki nagyon kedves, segítőkész, jóindulatú. Fotós barátok folyamatosan véleményezik a munkáimat, tőlük rengeteg reális visszajelzés érkezik. A gyakorlati tanulás pedig folyamatos, Istennek legyen hála, a második kisfiunkat már 4 napos korában fotózhattam, vele sokat gyakoroltam. Nálam nagyon magas a mérce, ami a színvonalat illeti, ezért sokszor jó fotókra is azt mondom, hogy ez még nem jó. A fejlődésben gondolkodom, soha nem lehet eleget tanulni. Most is naponta 1-2 órát tanulással töltök. Egy fotós barátunk tanácsolta, hogy mindig nézzem meg azokat a fotókat, amiket elrontottam, azért, hogy a hibáim felismerése segítsen a jövőben még jobbá válni. Ez a módszer tényleg működik, már rengeteg apró hibát kijavítottam magamban. Szeretek tanítani, de tanítható is vagyok, ez sok kaput nyit meg előttem. Nem fogadok el semmit magától értetődőnek, hálás vagyok azért, ahol most vagyok, és így tekintek a jövőre is. A jelenlegi színvonal a sok éves fotós tapasztalat, a sok biztatás, kitartás, ébren töltött éjszaka eredménye, ezenkívül kegyelem az életemben, hogy folyamatosan érkeznek felkérések, pedig nagyon kevés időt töltök azzal, hogy reklámozzam a munkámat. Soha nem voltam híve a reflektorfénynek, szeretek inkább csendesen, fölösleges lárma nélkül dolgozni, úgy, hogy az másoknak örömet jelentsen. Közben a stúdiót is be kellett rendeznem, elkezdtem gyűjtögetni a kellékeket, amiket több részben vettem meg, ahhoz, hogy elindulhasson a fotózás.

– Hogyan találják meg a szülők, hogyan érkeznek a felkérések?

– A szülők nagy része már visszajáró vendég nálunk, sokan esküvő után kismamaként térnek vissza hozzám, aztán újszülött-fotózás követi stb. Az esküvőfotózás kapcsolatot teremt, és segít az embereknek eljutni hozzám. Vannak olyanok is, akik látták a munkámat ismerősöknél és interneten. Nagyon örülök, amikor a munkámat látva felhívnak, mert akkor tudom, hogy tetszik a stílus, és tetszeni fognak a fotók is. Az újszülöttfotózást általában családi fotózás is követi, ahol már az egész család főszerepbe kerül, és a testvérekkel, nagyszülőkkel is készülnek fotók.

– Melyek a szépségei és a nehézségei ennek a területnek?

– Az újszülött-fotózást egy ünnephez tudnám hasonlítani, mert minden egyes alkalom egyedi számomra, és úgy készülök rá, mint egy ünnepre. Elképzelem a nagy nap minden részletét, megmosom és kivasalom a ruhákat, várom a „vendégeket”, mindenből a legszebbet, legértékesebbet veszem elő. És jön mindaz, ami az ünneppel jár: a találkozás, a mosolyok, az örömkönnyek… és megszületnek végül a fotók. Az időbeosztás nem egyszerű. Családanyaként számos feladat van, amit még meg kell oldanom, és a sorrendet nem szoktam felcserélni. Első a család, és csak utána a munka, még akkor is, ha ez néha kompromisszumokkal jár. Elsősorban feleség, anya vagyok, és csak utána vállalkozó. Nehézség jelenleg ez a járvány is, ami miatt bizonytalanság van mindenhol, ugyanakkor tanít értékelni is a körülöttünk lévő világot. Ami nem egyszerű a munkámmal kapcsolatban, hogy melegben kell dolgozni (a babák miatt melegebb van, mint amennyi jólesik), és nagyon intenzíven igénybe vesz a fotózás. Több hetes készülés után 3 órába kell minden ötlet, kivitelezés beleférjen, úgy, hogy az kíméletes és élvezhető legyen a baba és mama számára is. Viszont minden nap hálát adok azért, hogy amikor a munkámra gondolok, azonnal motivált leszek, és pörögnek bennem az ötletek.

– Mi a különbség az újszülöttfotózás és a babafotózás között?

– Az újszülött kor a baba születésétől számított első 4 hét. Az újszülöttfotózást ennek az időnek az első felében szoktuk csinálni, általában az első 12 napban. A babák ekkor még sokat alszanak, kényelmes számukra a magzati póz, a kis rongyokba csavart állapot, ebben a korban nagyon könnyen lehet őket pozícionálni. Még magukon hordják az újszülöttjegyeket (ráncosság, apró kezek-lábak, ártatlanság), amiket csak ebben az időszakban lehet a legreálisabban lefotózni. Ezek a fotók teljességében mutatják a baba születése utáni hangulatot, amire majd mindenki emlékezni szeretne, hiszen az ember életében soha nem lehet ezeket a fotókat már megismételni. Ez a fotózás nagyon békés, nyugodt hangulatban telik, valóban azt éli át az anya és baba is, amit a későbbi fotón látunk. A fotók mondanivalója utal az anya-gyermek szoros kapcsolatára, a méhen belüli állapotok hangulatára. A puha bőr, pici lábak, kezek, az újszülött szuszogása, illata – ezek érzéseket jelentenek az anya számára, amik a fotók láttán később újra felidézhetővé válnak. A babafotózás a csecsemőkorban elkészített fotók ideje, ez a baba születésének 4. hetétől 1 éves koráig tart. A babafotózást 3 hónapos kortól szoktam javasolni, ilyenkor már éberebbek, szépen emelik a fejüket, és az újszülöttjegyeket teljességében levetkőzik magukról. Ebben a korban már más a fotók üzenete: kezd kinyílni a világ számukra, tudatosan figyelnek, tudatosan kezdenek mosolyogni. 6 hónapos kortól már szépen ülnek, kezükben tudnak tartani tárgyakat, így sok póz kivitelezhető velük (széken ülnek, hintán, virágot, játékot fognak a kezükben stb.). A babák 1 éves születésnapja nagyon meghatározó esemény a szülők életében, így ilyenkor elhozzák gyermeküket a stúdióba, ahol különböző 1 évet szimbolizáló dekorációval is színesítjük a róluk készült fotókat. Igény szerint készítünk tortás fotót is, a babák szeretnek belenyúlkálni, nyakig tortásak lenni, ilyenkor és ez a fotón is cukin mutat.

– Mire számítson, aki felkeresi önt, hogyan zajlik a fotózás?

– Az újszülöttfotózásra kismamaként kell jelentkezni, legkésőbb a várandósság 35-38 hetében. Általában ilyenkor már szoktak kismamafotózásra jönni, így az újszülöttfotózás részleteit is meg tudjuk beszélni. Nagyon fontos a személyes találkozás, hiszen az újszülöttfotózáshoz megfelelő bizalom kell kialakuljon. A kismama kell lássa, hogy valóban rám bízhatja apró babáját. Ilyenkor általában megbeszéljük az elképzeléseket, kiválasztjuk a ruhákat, én pedig a kiválasztott ruhákhoz készítem el a díszletet. (Minden ruhát, kelléket én biztosítok.) Kb. 2 hetet szoktam készülni egy baba fogadására, ennyi idő kell, amíg minden részlet a helyére kerül a fejemben és a valóságban is. Amikor a baba megérkezik, már minden a helyén kell legyen. Persze, rugalmas vagyok, és bármilyen meglepetés érne, mindig van B, C, D tervem is, ha az A nem jönne össze. A fotózás kb. 2-3 órát tart. Ez azért ilyen hosszú, mert az anyuka megetetheti a kisbabát (erre van külön tér, ahol megoldható), megnyugtathatja. Soha nem hagyjuk sírni a babát, hanem türelemmel kivárjuk, amíg megnyugszik, elalszik. (Van módszerem a baba megnyugtatására, ami mindenkinél működik.) Ebben a korban a legfontosabb, hogy biztonságban érezzék magukat a kicsik, és akármikor közel kerülhessenek az édesanyjukhoz. Fontos számomra, hogy a hely, a kellékek, a ruhák, mosószerek, minden egytől egyig bababarát legyen.

Miután a baba elaludt, elkezdjük a fotózást. Ilyenkor az anyuka pihen, minden mást én csinálok. Közben, ha felébred, akkor ismét etetés, altatás, öltöztetés. Fontos tudni, hogy semmi olyant nem csinálunk, ami a babának fájna, kényelmetlen vagy veszélyes lenne, minden a legnagyobb biztonságban zajlik. Ami még fontos számomra, hogy a baba mellett az anyára is figyele. Ilyenkor még nagyon friss a szülés élménye, a kórházi napok eseményei, nehézségei, az anyává válás érzése, a hormonok tánca… Két kisgyermekes anyaként tudom, hogy ezekben a napokban mennyire fontos egy biztató szó, és hogy valaki emlékeztesse az anyákat, hogy minden kezdeti nehézség egyszer elmúlik, nem fog a baba 18 éves koráig sírni az édesanyja ölében.

– Kik segítik a munkáját?

– A munkámat elsősorban a családom segíti, tőlük sok biztatást, segítséget kapok. A férjem, szüleink, rokonok mindig segítenek abban is, hogy a két kisgyermekünk ne szenvedjen hiányt semmiben, amíg én az újszülött-világommal vagyok elfoglalva. Mivel ez a szakma nagyon sok kelléket igényel (ruhák, kiegészítők stb.), elhatároztam, hogy ezeket elsősorban (amennyiben lehetőség van rá) helyi kézművesektől szerzem be, ezzel is támogatva a kisvállalkozókat. Sikerült találnom varrónőt, Máthé Babos Réka személyében, ő készíti el álmaim ruháit. Kiegészítőket az Inizza, a Ponpaon készíti, névtáblákat a Cut Cut, édesapám (Haszmann József ) készít kiságyakat és fa kellékeket, a hátterek André Csongor munkái, Bagoly Erzsébet alátéteket horgolt, illetve az országban távolabbról a Props for you, a Curcubeu de lana, Ely Props kézművesek munkáit is használom, de folyamatosan bővül a sor, egyre több kézműves jelzi,  hogy szeretne együttműködni. A Facebook-oldalunkon, amelynek arculatát a Wameleon Design készítette, megtalálható minden fontos válasz a fotózással felmerülő kérdésekre. Az elkövetkező hetekben ugyancsak a Facebook-oldalon játékok lesznek, ahol a fenti kézművesek termékeit lehet megnyerni, érdemes körülnézni.

– Mit tanácsolna azoknak, akikben szintén megszületett egy ötlet, és szeretnének saját kisvállalkozást felépíteni rá?

– Nagyon jó az, hogy egyre több kisvállalkozás indul, egy jól átgondolt vállalkozásban a kitartó munka előbb-utóbb beérik. Azt tanácsolom azoknak, akik most fognak bele valamibe, hogy a kezdeti nehézségeken átesve tegyék meg, ami tőlük telik, tanuljanak, fejlődjenek. Ha van egy jó cél, érdemes mellette kitartani. Bármibe fogjon is az ember, fontos az alázat, mert az általában összefügg a tudással. Mindig az aktuális lépést kell megtenni, jobb lábat a bal után, és akkor el lehet érni a kívánt célba. Mindannyian úton vagyunk…

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. július 16., 18:26
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Nagyon jó gondolatok, becsülendő hozzáállás. Szeretném, ha minden téren találhatnánk ilyen hozzáállást, ilyen szakembert.
    Annyit még hozzáteszek, hogy abszolút nem szeretem az újszülöttfotókat, mert nekem egyaltalán nem az élet a vitalitás jut eszembe róluk, tehát nem az elfogultság mondatja velem ezt.