Gyalogoljunk szerelmünkhöz

Gyalogoljunk szerelmünkhöz Életmód

Nemrég az Ezüst Akadémia sepsiszentgyörgyi hallgatói nagy figyelemmel követték Forgács Attila magyar gasztropszichológus, szociálpszichológus, klinikai szakpszichológus, a budapesti Corvinus Egyetem és az ELTE oktatója, többszörösen díjazott előadó Az evés lélektana címmel megtartott prezentációját.
Miért az a legnépszerűbb közösségi oldal, aminek a fogyókúra a témája? Miért legtöbben a fogyókúrás ajánlatokra, praktikákra és táplálék-kiegészítőkre vevők? És miért Magyarország Európa „legelhízottabb országa”, miközben a többi (gazdag) ország lakossága is egyre növekvő mértékben túlsúlyos? A kultúrtörténeti utazással az előadó arra a kérdésre kereste a választ, miért van bennünk kényszer, hogy többet együnk, mint kellene, miközben tudatosan soványak szeretnénk lenni?
Ennek igen mélyen a történelembe ágyazott magyarázata van. A jelenség gyökerei abban a korban keresendők, amikor az előemberek közösségben kezdtek vadászni, ezzel megágyazva a kommunikációnak. Ez az együttműködés feltétele volt, továbbá az agy növekedésének is megteremtették a húsevéssel a biológiai alapjait (hiszen ehhez sok fehérjére volt szükségük). Az, hogy nem ették meg helyben az összes húst, hanem hazavitték a társaiknak: ez volt az első humán gesztus, kétmillió éves hagyomány. A sikeres vadászatot elődeink közösségi evéssel ünnepelték meg, a bőséges eledel szolgáltatása ma is vendégváró, magas érzelmi töltetű akció, de az élet fordulópontjaihoz is (keresztelő, házasság, temetés) szorosan kötődik.
A beszélt nyelv előtti korból, a paleolitból a falra festett állatoknál csak a kövér nő archetípusa gyakoribb, több mint 200 hasonló szobrocska ismert (pl. a willendorfi vagy a Tan-tan Vénusz). Azt a vágyat fejezik ki, hogy de jó lenne bőségben élni, sokat enni. Hiszen emberelődeink többször éheztek, különösen tél végén. Azóta is ennek a vágynak a kielégítését keresi az ember, de tömegesen nem igazán sikerül neki, csak az utolsó pár évtizedben. Irodalmi példák is bőven vannak: Móricz Zsigmond Kis Jánosára gondoljunk, vagy Koháry István grófra, aki barokk lakomákat részletez pazar képekben, miközben börtönben sínylődik kenyéren és vízen. A mesék terülj-terülj asztalkája, a mézeskalács ház, a kolbászból font kerítés, a mindentjáró malmocska szintén ennek a vágynak a kivetülései. A tartósan elálló étel iránti epekedés okozza a következő nagy civilizációs ugrást, a gabonatermesztés a nomád élet feladására kényszerítette az embert. Azok a népek, akik nem termesztenek gabonát, gyakorlatilag a mai napig kőkorszaki körülmények között élnek.
Ha civilizációnk elejére visszavezethető a túlevés programozottsága, ugyanígy az egyedfejlődésben is mélyen gyökerezik. A gyermek a vággyal születik, hogy ingerelje a száját: különösen nagy érzelmek vezetik az ujjszopás gesztusára, ez sokszor még az anyaméhben is megfigyelhető, hol­ott akkor még nem is ismeri az evést. Ennek akkor csökken a fontossága, amikor beszélni kezd, mégis felnőttkorban is jelen van, a cigarettának is ez a szerepe. A szó előtti élménytartomány elementáris élményháttérként befolyásol most is. Az evésszabályozás jelentős része tudattalan, impulzív jellegű. Az AEÁ-ban az élelmiszervásárlás 70%-a nem tervezett – sorolta a tényeket Forgács Attila.
Amint alkalma van az emberiségnek kielégíteni e vágyait, megteszi – és elhízik. Ezért „az emberiség még sosem volt olyan kövér, mint a mai napon. Ez minden nap igaz kijelentés” – állítja a gasztropszichológus. Tömegesen, tartósan nem sikerül megoldani az elhízás-problémát, hiszen a lefogyók nagyon nagy százaléka visszahízik. Ha az étel könnyen elérhető és látható, akkor annál inkább eteti magát. Egy megoldás talán a kisebb adagok csomagolásában lenne, külföldön már van erre példa, 100 (kilo)kalóriás uzsonnacsomagokat állítanak össze a kereskedők. Ha viszont szükségletünkön felül megengedjük magunknak a 100 kalóriát – ami nem okoz telítettséget s veszélyérzetet sem – évi 6 kiló kúszik föl. Viszont éppen ezért hiánya sem tűnik fel, nem okoz kínos éhségérzetet, tehát ennyiről kellene lemondani, vagy többet elégetni: 100 kalóriába kerül másfél órai alvás, de 2 km gyaloglás vagy egy óra szeretkezés is. Sőt, ezeket kombinálni is lehet – javasolta az előadó viccesen.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.