Gondolatok a konyhában – Mécses

Gondolatok a konyhában – Mécses Életmód

A nagy, halottak napi felvonulás után ma már csak a hideg szél söpör végig a temető útjain. Ember csak elvétve látható, a sok virág a szintén sok mínusz foktól sértődötten, kókadtan lógatja bele fejét a kiégett mécsesek szétolvadt kelyhébe.

Van itt kis alumínium, kis piros műanyag, nagy piros műanyag, kis, közepes és óriás üvegmécses, félig vagy teljesen kiégve, állva és felborulva a sírokon, közöttük, a kukában, avagy mellette heverve. Mondhatni, szemétgyártásban elsőosztályúak vagyunk, tisztelet a kivételnek (mondjuk nekem). Az erre fordított költségekről nem is beszélek!

Pozitívumként csakis azt említhetem, hogy sétám során kiszellőzött a hajamba ivódott fasírtszag. Tudni kell, hogy Kukorica Jancsival ellentétben, velem bármikor lehet kukoricázni, sőt, hajlamos vagyok a mértéktelen kukoricázásra. A kukoricával is kukoricát enni. És képes vagyok bármilyen ételbe belelopni. Már megfordult a fejemben a kukoricás málé ötlete is. De ma inkább a fasírtba került, amit ráadásként kukoricapehelybe forgattam, és rizzsel körítettem. Hoppá! A rizsbe is főzhettem volna kukoricát. És akkor a fogás neve kukorica a köbön lehetne.

SzakÁ(rus) Cs(illa)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.